A biztosító már megint szarakodik :D

Tisztelt Biztosítótársaság!Ezt a levelet azért írom, mert szeretnék kérésüknek megfelelően bővebb információval szolgálni. A 233. sz. biztosítási kérelem, baleseti űrlap 8. szakaszában a baleset fő okaként azt jelöltem meg, hogy “megpróbáltam egyedül elvégezni a munkát.” Levelükben arra mutattak rá, hogy részletesebb jelentésre van szükségük és én úgy hiszem, a következő beszámoló kielégíti kíváncsiságukat.
Szakmámat tekintve légkondicionáló- és fűtésszerelő vagyok. A baleset napján éppen egy hatemeletes ház tetején dolgoztam egyedül. Amikor befejeztem a munkát, megállapítottam, hogy maradt még vagy 220 kilogrammnyi szerszámom a tetőn. Ahelyett, hogy ezeket a szerszámokat tizenkét lépcsőfordulón keresztül kézben cipeltem volna le, úgy döntöttem, hogy egy hordóban fogom őket leereszteni a tetőről, kötél és csiga segítségével. Miután a földszinten rögzítettem a kötelet, felmentem a tetőre. Kilendítettem a hordót és bepakoltam a szerszámokat. Azután lementem a fölszintre, kioldottam a kötelet, és jó erősen tartottam, hogy a 220 kilónyi szerszám lassú leereszkedését biztosítsam. A baleseti jelentés 11. szakaszában láthatják, hogy testsúlyom 60 kg. Elképzelhetik a meglepetésemet, amikor hirtelen felröppentem a levegőbe és lélekjelenlétemet elvesztve elfelejtettem elengedni a kötelet. Szükségtelen említenem, hogy meglehetősen ijesztő ütemben repültem felfelé az épület fala mentén, neki-neki ütődve annak oldalához. A harmadik emelet magasságában találkoztam össze a lefelé zuhanó hordóval. Ez a magyarázata a repedt koponyámnak és a törött kulcscsontomnak. Csak kevéssé lassultam le, és így folytattam az egyre gyorsuló emelkedésemet és meg sem álltam addig, míg a jobb kezem ujjpercei öt centi mélyen bele nem fúródtak a csigába. Ez alkalommal szerencsére visszanyertem a lélekjelenlétemet és meg tudtam markolni a kötelet a fájdalom ellenére. Ezzel egyidőben a hordó nekicsapódott a földnek, aminek következtében kiesett az alja és a benne lévő szerszámok mind kiszóródtak. Így most már üres volt a hordó – és hadd emlékeztessem Önöket a 11. szakaszban megemlített testsúlyomra – elkezdtem nagy sebességgel lefelé zuhanni az épület fala mentén. A harmadik emelet közelében ismételten összetalálkoztam a hordóval, ami éppen felfelé tartott. Ez a magyarázata mindkét törött bokámnak és a hasadásoknak a lábszáraimon. Amikor nekicsapódtam a hordónak, eléggé lelassultam ahhoz, hogy csak három hátcsigolyám, két bordám törjön el, amikor a fölre érkezvén a szerszámokra estem. Sajnálattal jelentem, hogy amint ott feküdtem a földön nagy fájdalmak közepette, ismét elvesztettem a lélekjelenlétemet és elengedtem a kötelet. Ekkor a hordó hirtelen megindult egyenesen felém, egyre gyorsuló, szédítő sebességggel. A hordó leérkezvén, eltörte a medencecsontomat. Sajnálattal kell közölnöm, itt elvesztettem az eszméletemet, és többre nem emlékszem…Remélem, ez elegendő információ a biztosítótársaságnak. Kérem, fogadják el a fájdalmasan kimerítő magyarázatomat és küldjék a csekket.

Székelyek

A vasárnapi ebéd után a székely, meg a fia kiülnek a tornácra, az öreg rágyújt a pipájára.
Persze, odagyün a kutya, leheveredik, oszt elkezdi nyalni a tökeit.
Nézi a gyerek, nézi, majd rákérdez az apjára:
- Idösapám! Maga szerint ezt én is mög tunnám csinálni?
Az öreg kiveszi a csutorát a fogai közül:
- Löhet fiam, de mög fog harapni.

Boszorkány

A daliás herceg lovagol az erdőben. Egyszer csak eléje toppan egy öreg banya, egy hollóval a vállán, és megszólítja:
- Szép legény, ha megmondod, milyen madár ez itt a vállamon, a  magadévá tehetsz!
- Úgy látom, egy elefánt! - vágja rá ijedten a herceg.
- Hmm, határeset, elfogadom!

Sanyika a buta vaddisznó

Az erdőben nagy a rettegés, mert jön a vadász.
Az állatok úgy döntenek, hogy kiválasztanak maguk közül valakit, aki majd feláldozza magát a köz érdekében.

A választás Sanyikára, a buta vaddisznóra esett.
Sanyika tehát elindult, hogy találkozzon a vadásszal.

Ment mendegélt, és azon morfondírozott, hogy ha már meg kell halni, akkor azt jobb hősként tennie.
Így aztán amikor észrevette a vadászt, hirtelen rátámadt.
A vadász ettől úgy megijedt, hogy felkapaszkodott egy fára.
Patthelyzet alakult ki: a vadász nem mert lemászni, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig nem tudta, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.

A vadász unalmában elkezdte tépkedni a papír zsebkendőjét.
Sanyika, a buta vaddisznó pedig azt hitte, hogy havazik, és megfagyott.

Piroska és a...

Piroska odaér a nagymama házához és bemegy.
- Nagymama! Miért olyan nagy a füled?
- Azért, hogy jobban halljalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy a szemed?
- Azért, hogy jobban lássalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy az orrod?
- Azért, hogy jobban érezzem a sütemény illatát.
- De nagymama! Miért olyan nagyok a fogaid?
- Azért, hogy jobban meg tudjam rágni a répát, amit nekem hoztál.
- De nagymama! Én nem is szoktam répát hozni neked!
- Hát ez nem jött össze - mondta a nyúl és kimászott a nagymama ágyából.

Címkék