Érdemes?

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? – kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan iranyíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor mar milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.
- És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember. – Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? – kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forroság idején lepihenni, együtt vacsorazni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Szakértelem

Két üzletember, Bill és Sam elutazik Afrikába szafárira. Vezetőt és szolgákat bérelnek, azután elindulnak lefelé a Kongón. A negyedik napon gondolnak egyet, és vezetőjüket a táborban hagyva maguk indulnak el a dzsungel mélye felé. Egyszercsak megtorpannak, és ereikben megfagy a vér. Nagyvad morgása hallatszik.
- Bill! - hebegi Sam.
- Én is hallottam, Sam.
- Suttogj az istenért!
A vad most már ordítva közeledik.
- Sam - lihegi Bill. - Mögöttem van. Látod?
- Látom.
- Párduc vagy leopárd?
- Honnan tudjam? - vinnyog Sam. -Tőzsdés vagyok, nem szűcs!

Telefonhívás

Thomas Gladstone tőzsdeügynöknél csörög a telefon, egy férfihang szól bele:
- Halló, jó napot kívánok! Azért hívom, mert a feleségemnek támadt egy őrült ötlete, mégpedig, hogy menjek le az utcára és hajtsak fel neki kuncsaftokat...
- Egy pillanat, - mondja a bróker - ön biztos Dr Gladstone-t, a pszichológust akarta hívni. Pont az én nevem alatt van a telefonkönyvben. Gyakran eltévesztik a számot.
- Nem, nem tévedek. - válaszolja a férfi - Önt hívtam, mert be kellene fektetni valamibe azt a sok pénzt, amit keresünk.

Válság

A nagy tőzsdeválság idején bemegy egy férfi a brókerjához és megkérdi:
- Mondd meg nekem, de őszintén, te nem aggódsz az ügyfeleid pénze miatt?
- Csak nyugalom! - nyugtatja a bróker. - Nem lesz semmi baj. Én például úgy alszom, mint egy kisbaba.
- Olyan nyugodtan?
- Nem egészen. Nyugodtan alszom néhány órát, aztán felébredek és sírok reggelig...

Kennedy

Joseph Kennedy egyszer betért egy elegáns étterembe a Wall Streeten és csatlakozott az ott üldögélő üzletemberek csoportjához. Odatrendelte a pincért, és rendelt egy dupla whiskyt, majd felkiáltott:
- Ha Kennedy iszik, mindenki iszik!
Erre a többiek is rendeltek egy-egy duplát, és koccintottak egymással. Mikor Kennedy kiitta a poharát, ismét odahívta a pincért, és letett egy kétdollárost az asztalra:
- Ha Kennedy fizet, mindenki fizet!

Címkék