Levél a kórházból

Panaszos levél a kórházból:
"... és kérlek, gyere be hozzám, mert nagyon rosszul bánnak itt velem... hogy csak egyet mondjak : a nővér kiosztja reggel a napi gyógyszeradagot, és tudod, mit adott nekem? Három darab fél tablettát. Mert én egy szegény özvegyasszony vagyok. Bezzeg a szomszéd ágyon a Kozákné mindenből egész tablettát kapott..."

Paradicsomok

Irigykedve kérdezi a háziasszony a szomszédjától:
- Szomszéd, olyan szép pirosak a paradicsomai, hogyan csinálja ezt?
- Tudja, szomszédasszony, naponta kétszer kimegyek a kertbe, megállok a paradicsomok előtt, letolom a nadrágom, erre ilyen szép pirosak lesznek. Ezt a módszert tudom javasolni magának is.
A szomszédasszony is kipróbálja. Egy hét múlva ismét összefut a szomszéd fickóval.
- Na, fejlődnek a paradicsomok? - kérdezi a szomszéd.
- Á, azok ugyanolyan satnyák. De látná az uborkáimat!

Hogyan neveljük a szomszédunkat?

Vannak élőlények, amelyek kifejezetten a mi bosszantásunkra
jöttek a világra. Ilyen például a szúnyog és a szomszéd. A két
élőlény között az a különbség, hogy a szúnyogot könnyebben
agyon lehet csapni.
A szomszédot arról lehet felismerni, hogy a szomszédunkban lakik. Ha elköltözik, akkor már nem szomszéd, hanem ugyanolyan normális ember, mint a többi hülye, akik körülöttünk lökdösődnek a világban.
A szomszéd neveléséhez nagyon kevesen értenek. A szomszéd nevelését a legtöbben a "kihívom a rendőrséget, te állat, ha nem hagyod abba!" nevezetű pedagógiai módszerrel kezdik, és a baleseti sebészeten végzik.
Pedagógiai szempontból a szomszéd olyan, mint a szúnyogállat: nem lehet szóbeli meggyőzéssel átnevelni.
Tegyük fel, szomszédunkat udvariasan megállítjuk az utcán. Először megkérdezzük, hogy hogy tetszik lenni, mert mi finom emberek vagyunk, nem olyan baromállat, mint ez az éjszakai bölény. Aztán szépen megkérjük, hogy este tíz óra után, ha lehetséges, halkabban ordítson, mert lehet, hogy a környéken valaki aludni akar. Erre ő felháborodik és azt üvölti, hogy ő sohasem ordít. Egyébként is kikéri magának azt a pimaszságot, amellyel beleszólunk a családi magánéletébe.
Ezek után, ha a betonrepesztő televíziózgatására célozgatunk, akkor ez a bőrpatkány kijelenti, hogy nincs is tévéje. A tetőantennát csak azért rakta fel, hogy arra szálljanak a fecskék, ha jönnek Afrikából. Merthogy állatbarát. Szerintünk is, de barát nélkül.
A szomszéd átnevelésének egyetlen hatásos módszere van: a saját fegyverével kell legyőzni. Mi is ezt csináltuk. Este családtagjaimmal kinyitottuk az ablakokat és a következő felszólító mondatokat üvöltöttük egymásnak:
1. Már megint nem mostad el a poharat magad után te átkozott!
2. Megöllek!
3. Én öllek meg téged!
4. Az anyád inkább egy borjút szült volna!
5. A te anyád!
6. A te anyád!
És folytattuk ezzel a színes magyar szókészlettel hajnalig. Amikor berekedtünk, felhangosítottuk a televíziót olyan hangerőre, hogy földrengést jeleztek Nagykanizsán.
Mondhatom, ez jó kis lecke volt a mi üvöltő denevérünk számára! Most aztán megtapasztalhatta, hogy mi az, ha valakinek a szomszédja elmebeteg! Pedagógiai zsenialitásom, mint mindig, most is győzött! Másnap este a szomszédunknak a hangját se hallottuk! És azóta is csendesek az éjszakák itt az elmegyógyintézetben...

Címkék