Miért rúgtam ki a titkárnőmet?

Két hete volt a 45. születésnapom.
Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.
Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta:
Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen.
A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam
őket.
Úton az irodába már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Janet, a titkárnőm felállt és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem.
Legalább egyvalaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Janet bekopogott az ajtómon és azt mondta:
- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Janet azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza az irodába!
Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
Egy idő után Janet így szólt:
- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet.
Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.
És én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kivül semmi nem volt rajtam!

Ez nem jött be...

Egy buszmegállóban egy férfi megkérdezi a nyitott ajtón a sofőrt:
- Mondja, mennyibe kerül a jegy innen a vasútállomásig?
- 50 cent - mondja a sofőr.
A férfi nem száll fel, hanem inkább fut a busz után. A következő megállóban utoléri, és amikor nyílik az ajtó, megint megkérdezi a sofőrt:
- És mondja uram, innen mennyi a jegy?
- 80 cent - feleli a sofőr. - Az állomás a másik irányban van!

A kanyar

A székely utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen bátyám, mert kisodródunk!
- Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk, bátyám, mert itt halunk meg!
- Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is. Ezután egy harmadik kanyar is föltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és drabaokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Negyven éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Címkék