Csak természetesen!

A múltkor azt mondta egy csaj, hogy azért vegetáriánus, hogy természetesen éljen.

Erre mondtam neki, hogy akkor élne természetesen, ha Afrikában élne, nem hordana ruházatot, nem sminkelné magát, nem lennének tetkói és ékszerei, nem festené a haját, 30 éves korára cseppkőszerűen lógnának a mellei, főleg növényeket enne, néha kiegészítve nyers hússal, rovarokkal és csigákkal, életében összesen kb. tízszer szeretkezne (vagyis párosodna), a társaival kurkásznák egymást, az első időskori nyavalyákba belehalna, soha semmilyen orvost nem látna, nem szedne gyógyszereket, nem inna kávét, életében összesen úgy 20-szor fürdene, sose vágná vagy igazítaná a haját vagy más szőrzetét, sose törölné ki a hátsóját, sose vágna körmöt, sose mosna fogat, sose tenné a kezét a szája elé, mikor tüsszent vagy ásít, egyedül szülne és a gyerekei jó része csak pár hónapig élne, nem olvasna könyveket és magazinokat, nem rágózna, növényeken és botokon kívül semmilyen más eszközt nem használna, sose kapna oltást, leveleken aludna takaró nélkül, esőben nem kezdene el pánikszerűen rohanni, hogy "Úristen, megázok!", sose menne boltba, főleg nem ruhaboltba, sose látna pénzt, zsebek és táska hiányában sose lenne nála semmi, egész életében minden nap reggel 4-kor kelne és este 8-kor menne aludni, a csoportjának alfahímje bármikor magáévá tehetné, persze fogamzásgátlás és óvszer nélkül, nem tudná az ábécét, csak úgy vérezne, egész életét éberen töltené ragadozókat keresve, csak folyókból és tavakból inna, sose tévézne, mobilozna vagy számítógépezne, nem olvasna horoszkópokat vagy recepteket, nem fordulhatna orvoshoz, gyógyszerekhez vagy elsősegélydobozhoz bármi is történne vele vagy a gyerekeivel, sose látna és használna épületeket, autókat vagy repülőket, naponta nem több ezer embert látna, hanem csak pár tucatot, sose járna aszfalton, sose inna pohárból, nem lennének tartalékai, nem gyűjtene tárgyi emlékeket, kiskorában játékok hiányában csak a többiekkel játszana, közért helyett fáradságosan kéne összeszednie mindent és sose látná magát igazi tükörben vagy fényképen.

Erre azt felelte, hülyeségeket beszélek, ő így is természetes, majd írt egy SMS-t valakinek.

Macska

Kovács elmegy a pszhiológushoz.
- Doktor úr, nagy az én bajom!
- No, és mi lenne az?
- Doktor úr, én macskának képzelem magam!
- És mióta képzeli magát macskának?
- Hát, úgy kiscica korom óta.

A kacsák csőre

Falusi bácsi beviszi a kacsáját az állatorvoshoz azzal, hogy szegény állat nem tud enni. Az orvos megvizsgálja, és a következő diagnózist adja:
- Az a gond, hogy a kacsák felső csőre gyorsabban nő, mint az alsó része, így a kor előrehaladtával aszimmetrikus lesz a csőrük, ami megnehezíti az élelem megragadását. A megoldás az, hogy a csőr felső részéből le kell reszelni egy kicsit. Azonban óvatosan kell reszelni, mert a kacsák a csőrük felső részén található nyíláson keresztül lélegeznek, így ha túl sokat reszel le belőle, akkor ivás közben ez a nyílás víz alá kerül, amitől az állat megfulladhat.
Emberünk fogja az állatot, és hazamegy. Másnap visszamegy az orvoshoz. Az kérdi tőle:
- Na, hogy sikerült a reszelés? Tud már enni a kacsa?
- Nem, sajnos megdöglött.
- Pedig mondtam, hogy ne reszeljen le sokat a csőréből! Biztos megfulladt ivás közben!
- Nem, doktor úr, szegény pára már azelőtt megdöglött, mielőtt kivettem volna a fejét a satuból.

Szemüveg

Egy kígyó elmegy a szemorvoshoz, hogy nagyon rosszul lát. A szemorvos megvizsgálja, és ad neki egy szemüveget. A kígyó elmegy, majd két hét múlva rosszkedvűen megy vissza a dokihoz.
- Mi az, nem volt jó a szemüveg? - kérdi az orvos.
- De, a szemüveg nagyon jó, remekül látok vele. Azért vagyok depressziós, mert rájöttem, hogy az elmúlt két évben egy locsolócsővel éltem együtt.

Egy vidéki lány naplója

Szeptember 1. hétfő

Ma keztem el dógozni itten a kájefténé Nagy szerencsém vót, hogy pont éngemet választott ki a zügyvezető igazgató, mer a többi jány is gyütt
vóna ide szívessen. Amióta ez a kájefté itten van, azóta mindenki itt akar dógozni a falubul. Érdekes, azelőtt senki nem akart dógozni eggyáltalán. Na szóva én leszek a titkárnője a zigazgatónak. Szerencsém vót, pedig sokan gyüttek a zállásra jelenkezni. Igaz, a tizennyóc évemmel en vótam a lekfiatalabb. Ki is őtöztem! Igaz, hogy a szoknyámat má rég kinőttem, de még bele tuttam bújni, igaz kicsit rövid vót. A blújzom meg a dédi hálóingébő van, csak a belső bélését szettem ki. Kicsit vékony lett ettő, de azé jó. A zúj bugyimat is fel akartam húzni, de nem találtam sehó, a többi meg má a szennyesbe van, úgyhogy nem húsztam fő egyet se.

Szeptember 2. kedd

Ma is a zünneplő ruhámba jöttem. (Lázsd fejjebb.) Én nem tudom, mi a rosseb van itt, az összes pasi pont a zén íróasztalom előtt ejti le a tollát. Ja, mer a zigazgató irodája előtt kaptam egy asztalt, ottanulok. Aszt monta, hogy ma csak szokjam a lékkört, nem is ad munkát. Csak üjjek az asztalná és mosolyogjak mindenkire, aki jön. Na, ez a pasi egy egész marék tollat ejtett le! Vagy 5 percig szedegette.

Szeptember 3. szerda

Máma délbe a zigazgató odaűt a zasztalom szélire, és aszonta, hogy hónap fel kellene mennem a lakására este, mer sok diktálnivalója gyűlt össze, és be akarja fejezni. Csak aszt nem értem, hogy mér nem napközbe hozza ide? Az apám az összes bugyimat kidopta tévedésbő, mer
aszitte, hogy régi felmosórongyok. Igaz, kicsit má rongyosak votak. Nade mind kidobni?

Szeptember 4. csütörtök

Ma begyött az irodába a szállításvezető, és aszt monta, hogy szeggyek le neki egy dosszijét a feeső szekrénybő. Hozott létrát is, arra másztam fel. Rendes vót, mer amíg fenn vótam, tartotta a létrát lenn, nehogy eldűjjön. Igaz, hogy vagy 15 percig kerestette velem aszt a rohatt papírt, de végül meglett. Rendes ember ez a szállításvezető, mer nagyon segített, mikó másztam lefelé, fogott mindenhó, nehogy leessek. Szerintem neki valami baja van, mer ojan vörös meg izzatt vót, mint akit megütött a guta. Montam is neki, hogy mennyen el a zorvoshó.

Szeptember 5. péntek

Na, tennap este a főnök elvitt magáhó diktáni. Nagy ravasz ám ez a zember! Úgy lopóztunk be a háccsó kapun, hogy a szomszédok meg ne
lássák, hogy még itthon is dógozik. Aszonta, hogy így is eleget macerájják, hogy mindég csak a munkával törődik. Szép, nagy lakása van. Bementünk, maj aszonta, hogy üjjek le a zágyra. Hozott inni is, meg magának is. Valoszínű nem bírja a piját, mer 10 perc múva kigombolta az ingét, és nagyon bámút rám. Maj aszonta, hogy ha okos kisjány lennék, akko még sokra vihetném a zéletbe. Montam neki, hogy én eléggé okos vagyok. Asszem szédülős fajta ez a zigazgató, mer mindég kozelebb űt hozzám, hogy le ne essen a zágyró. Montam neki, hogy el kellene kezdeni a diktálást, me elmegy a zidő. Erre aszonta, hogy en csak dűjjek hanyatt a zágyon, maj ő diktál. Hát mit mongyak? A franc gondóta vóna, hogy ESZT a városi népek diktálásnak híjják. Akkó mi a Joskáva mindennap diktátunk a szénapalláson!

Szeptember 8. hétfő

Én nem tom, mi van enné a cégné! Megőrűttek ezek? Mindenki diktáni akar!!! Montam is a főnöknek, hogy vegyen fel még néhány titkárnőt.
Valami olyasmit morgott, hogy "itt nem lesz kupleráj!". Hát az má nem lesz, mer van. Mer ojan rendetlenség van a raktárba! Láttam, mikó a
raktárvezető diktát nekem!

Szeptember 9, kedd

Ma megmutatták a zuhanyzót, ahó bármikó zuhanyolhatok. Ki is próbátam! Csak aszt tunnám, minek kell az a sok luk a falba? Bisztos azokon megy ki a gőz, mer olyan szuszogásféle hallaccott belőlük.

Szeptember 10. szerda

Megkérdeztem a főnököt, hogy eljöhetnek a barátnőim a falubó zuhanyóni, mer ottan nincs ijen. Azt monta, hogy csak akkó, ha mindijjen szépek, mint én, de akkoris csak munkaidő után. Ma a szállításvezető diktát nekem a zuhanyzóba. Hogy ezeknek micsoda hüjeötleteik vannak!

Szeptember 11. csütörtök

Tennap ejöttünk a jányokka zuhanyóni. Mosmá bisztos, hogy a jukak a gőzöt szíjják el, me most nagyon szuszogtak! Nagyon szorgalmasak itt a
férfidógozók. Mikó ementünk a lányokka, a zösszes ott vót a zuhanyzó
melletti raktárba és nagyon rakozsgatták a züres dobozokat egyik pócró a másikra. Otthon még diktátattam egyet a Jóskáva a disznóól mögött, asztán lefeküttem alunnyi.

Szeptember 12. péntek

Regge aszonta a főnök, hogy emehetek haza, mer dálután kimegy az egész
kájefté a szőllőjébe, meg jönnek a barátai is, és szójjak a barátnőjimnek is, meg pihennyek, mer mindenki diktáni akar nekünk. Ezek mikó dógoznak?

Címkék