Az ajzószer
Egy lótenyésztő elmegy az állatorvoshoz:
- Doktor úr, tudna még felírni abból az ajzószerből, amit múltkor a lovamnak ajánlott?
- Persze! Mi is volt a neve?
- Arra sajnos nem emlékszem, de olyan kellemes fahéjas íze volt...
Idomár
A székely nézelődik az állatkertben. Csodálja, hogy a veszedelmes nagyvadak engedelmeskednek a gondozónak, jóllehet az nem bántja őket.
- Mondja az úr, mit művel kend az állatokkal, hogy úgy engedelmeskednek, s meg tudja fékezni őket?
- A szemeim erejével hatok rájuk.
- Megkérném szépen, nézzen egyszer jól a feleségem szeme közé is!...
Cigány macska
- Hogy hívják a cigány macskáját?
- ???
- Romacska.
Egy macska naplója(részletek)
751. nap: Fogvatartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.
761. nap: Az egyik fogvatartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni. Annak érdekében, hogy undort és utálatot ébresszek hitvány és
gonosz fogvatartóimban még egyszer megpróbálok a székre hányni..... vagy esetleg inkább az ágyra.
762. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.
765. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam..... Hmmm, nem egészen így terveztem.
768. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevu égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.
771. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogvatartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.
774. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg.... ő biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogvatartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de éééén tudok várni, az egész csak idő kérdése.
Állatbarát.
A biologia órán megkérdezi a tanár Pistikét, hogy mi a kedvenc állata.
Pisti:
- Tanár úr jelentem, nekem a sültcsirke.
Állatorvos
Éjszaka csörög az állatorvos telefonja. Mérgesen felveszi, hisztérikus idős női hang:
- Doktor úr segítsen! A két kutyusom úgy össze van ragadva, hogy sehogyan sem tudom őket szétválasztani. Mit tegyek?
- Figyeljen: most letesszük a telefont, maga felhívja egy ismerősét - de nem engem - és megkéri, hogy hívja vissza magát. A kan megriad majd a telefoncsörgéstől, és elengedi a szukát.
- És ez biztos beválik?
- Be. Az előbb nálam is működött...