Szobor
"Gondolkodom, tehát vagyok."
"Gondolkodom, tehát vagyok."
Felszállás előtt az utasok csodálkozva látják, hogy a kapitány és első pilótája egy-egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé. Először mindenki arra gondol, hogy biztos valami tréfáról van szó, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak. Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Mikor már csak néhány méter van hátra, az összes utas egy emberként felsikolt. Ám ekkor a gép hirtelen felemelkedik és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a másodpilóta:
- Tudja, kapitány, mindig attól félek, egyszer későn kezdenek sikoltozni az utasok, aztán mind meghalunk.
Szokásos helyzet: Anglia, vidéki országút, kihalt környék, este, vihar, köd, a kocsi lerobban, öreg, lepusztult kastély, szívélyes háziak, vacsora, szállás.
A "vendég" kissé szorongva indul a komornyik után, a kastély egyik elhagyatott szárnyába. Régi páncélok, pókháló, mogorva ősök festményei, bagoly-huhogás. Végül megérkeznek egy kis toronyszobába.
A vendég megnézi a szobát: évszázados falak, múzeumba illő bútorzat, a fickó összeszedi magát, és az időtlennek tűnő komornyikhoz fordul:
- Uram, elnézést, hogy megkérdem, de ebben a szobában nem történt valami szokatlan?
A kormornyik viasz-szerű arcára egy kis mosoly ül:
- Uram, ebben a szobában emlékeim szerint legutóbb 436 éve történt szokatlan dolog.
- Éspedig?!
- Napkeltekor valaki élve jött ki a szobából.
Férj és feleség vacsoráznak. Az asszony leeszi magát.
- A fene - mondja - úgy nézek ki, mint egy disznó!
- Igen - mondja a férj - és még le is etted magad!
Kis cuki
Skóciában megkérdez egy turista egy odavalósit :
- Mondja kérem, mikor lehet látni a Loch Ness-i szörnyet?
- Hát, általában úgy négy-öt whisky után.