Két fiatal beszélget.
- Képzeld, azt hallottam, hogy az indiaiak szerint a túlvilágon újjászületünk valamilyen állat testében!
- Akkor például lehet, hogy belőlem odaát egy csúf kis béka lesz?
- Nem! - vágja rá Sári - Kétszer ugyanaz nem lehetsz.
Egy vadnyugati kocsma lengőajtaján egy bolha ugrott be. Gyorsan felhajtott egymás után három pohár whiskey-t, majd kiugrott az utcára. Felpattant, leporolta a ruháját, körülnézett és így kiáltott:
- Na, ki volt az a gazfickó, aki ellopta a kutyámat?
- Mikor lát a román kutya csontot ?
- Ha nyílt törése van.
Amikor először hallottam a nevét, én is azt kérdeztem, amit ti akartok kérdezni: "Hát nem fiú? Azt hittem, fiú."
- Én is azt hittem - mondja Róbert Gida.
Az ajtóban megfordult és visszaszólt:
- Most fürödni fogok; nem jössz be?
- Jöhetek - mondtam én.
- Bu! - mondta Micimackó. - Ez fáj.
- A dolog úgy áll - állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva. (...)
És hosszú ideig Mackó csak annyit tudott mondani:
- Bu!
És egyszerre csak azt mondta:
- Jaj!
Aztán még ennyit mondott: - Hopp! - Mint mikor a dugó kijön a palackból.
Füles hallgatva álldogált és búsan lógatta a fejét. Micimackó egyszer-kétszer körüljárta.
- Mi történt a farkoddal? - mondta meglepetve.
- Mi történt volna? - mondta Füles.
- Nem látom sehol. (...)
- Hát akkor mi van helyette?
- Semmi.
- No mit mondtam, ugye, látod?
- Szá-szá-szándékosan tömted tele! - fuldokolt Malacka és köpködött. De a következő percben már a szájában volt (...)
- Kellemetlen - mondta Micimackó.
- Nem támasztanád a hátad a hátamnak? Ugyanis folyton hanyatt bukom a nagy erőlködéstől.
Ebéd után Róbert Gida odasúgott Nyuszinak, és Nyuszi azt felelte, hogyne, hogyne, természetesen, és egy kicsit félrevonultak a folyópartra.
- Nem akarom, hogy a többiek hallják - mondta Róbert Gida.
- Természetesen - mondta Nyuszi jelentős pillantással.
- Nézd csak, Nyuszi... azt akarom kérdezni tőled, nem tudod-e véletlenül, hogy fest közelről egy olyan izé...
Füles kihúzta a farkát a vízből, s lóbálni kezdte, hogy megszáradjon.
- Számítottam rá - mondta. Megdermedt a farkam. Elaludt, nem is érzem, hogy van. Nem azért mondom. Nem vádolok senkit. De megdermedt. (...)
Nem tehetnek róla hogy nincs képzeletük. Az ő számukra ez a testrész nem jelent semmit... Azt hiszik, csak arra való, hogy lógjon. (...)
- Hé, Füles! - mondta Mackó, közeledve a léccel.
- Köszönöm érdeklődésedet, Micimackó. Azt hiszem, ha minden jól megy, egy-két nap múlva már használhatom...
- Mit?
- Hat nem a farkam egészségi állapota iránt érdeklődtél?
- Nem is tudtam, hogy beteg volt.
- Megint tévedtem. Azt gondoltam, tudni szeretnéd, mi van vele, dermedt-e még, és hogy nem lehetnél-e valamiben a segítségemre.
Egy darabig Mackó és az Úszó Medve nem tudtak megegyezni azt a kérdést illetően, hogy melyikük legyen felül, és melyikük alul, de néhány helyzetváltoztatási kísérlet után mégis úgy állapodtak meg, hogy alul legyen inkább az Úszó Medve, s így Mackó diadalmasan fölülkerült (...)
- Mindjárt tizenegy óra - mondta Micimackó dühösen -, éppen jókor érkeztél, Malacka, egy kis nyalakodásra.
- Hol vagy, Malacka?
- Alul - mondta Malacka, olyan alul került hangon.
- De mi alatt?
- Alattad - nyögött Malacka. - Állj fel.
- Ó! - mondta Micimackó, és gyorsan felállt. (...)
- Én sem akartam alul kerülni - mondta Malacka tompán és bánatosan. - De már jól vagyok, Micimackó, és örülök, hogy te voltál az.
De rögtön meg is fordult, mert nagyon viszketett a háta, pont a közepén. És ahogy megfordult, meglátta Róbert Gidát.
De Malacka nem figyelt oda, úgy örült, hogy láthatja Róbert Gidát ingujjban. Csak egyszer látta így, mikor még fiatalabb volt, és egy este fél órával korábban kellett lefeküdnie - azóta sokszor gondolt rá, jól megnézte-e Róbert Gidát ingujjban.
- Lám, az enyém! - kiáltott Zsebibaba... - Á, mégse... ez valami más. Látod te a tiédet, Malacka? Én már szinte azt hittem, hogy az enyém... De mégis! De mégse! Látod a tiédet, Micimackó?
- Nem én. (...)
- Malacka! Én látom a tiédet! - mondta hirtelen Micimackó.
- Az enyém olyan szürkés - mondta Malacka, aki nem mert túl mélyen hajolni, mert könnyen beleeshetik. Nyuszi azonban még mélyebbet hajolt, mint szokott. Kereste a maga botocskáját. Zsebibaba föl-alá ugrándozott.
- Gyere már ki, botocskám! Botlott botocskám, gyere ki, botocskám!
Malacka felizgult, eddig csak az övét látták, akkor pedig ő nyert!
- Gyün - kiáltott Micimackó.
- Biztos, hogy az enyém? - sivalkodott Malacka izgatottan. - Persze, hogy az enyém, hiszen szürke! Nagy, szürke! Nicsak, itt gyön! Naagy, naagy, szürke! Á, jaj...
- Próbálj meg engem is lökdösni! - mondta Zsebibaba mohón.
- Nézz ide, Füles... a Tigris engem is... Mondd, Malacka, te mit gondolsz?...
Nahát nyomakodott és tolakodott befelé, kifelé, addig-addig, amíg csakugyan kinyomta magát. Boldog volt és izgatott;
Evvel nem messzire jut az ember, pláne, ha az egyik beszélgetőnek a farka mihamarabb láttávolon kívül kerül. A beszélgetés második szakaszában már nem is látszik.
(...) ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is.
Frappáns válasz arra, ha ostoba e-mail körlevelet kapsz:
Sziasztok, bűntudatom van, mert nem továbbítottam kb. 10 milliárd körlevelet, amit olyan emberek küldtek, akik tényleg elhiszik, hogy ha továbbküldik, akkor egy szerencsétlen dél-amerikai gyermek, akinek melle nőtt a homlokára, elég pénzt gyűjthet a műtétjére, még mielőtt a szadista, pénzéhes szülei eladnák egy vándorcirkusznak.
Te tényleg elhiszed, hogy Bill Gates mindenkinek (neked is) 1000 dolcsit fog adni, ha továbbítod a levelét?
Hová süllyedhetünk még? Na nézd csak!!! Ha legördítem ezt az oldalt és kívánok egyet, akkor a Playboy összes cicáját megtöcskölhetem tíz évre visszamenőleg!!! Micsoda baromság.
Lényegében arról van szó, hogy mindenki bekaphatja a bal nagylábujjamat, akinek nincs jobb dolga, mint ostoba láncleveleket továbbítani nekem. Lehet, hogy az éjszaka leple alatt eljön értem a gonosz körlevél-manó és álmomban seggbekúr, csak azért, mert félbeszakítottam egy láncot, amelyet Szent Péter kezdett el Krisztus után 5-ben, és ebbe az országba törpenövésű zarándokokkal érkezett a húsvéti körmenettel. Le van szarva.
Ha már továbbítasz valamit, legalább küldjél valami minimálisan szórakoztatót! Az olyan típusú emileket, mint "küldd ezt tovább a 10 legjobb barátodnak, és akkor ez a nyomorult, szerencsétlen embercsökevény valahogy majd kap két fillért valami mindenható lénytől", na ezeket már kb. 900-szor láttam!!! k***ára nem érdekel.
Mutasd meg, hogy intelligens vagy és gondold végig hogy mihez járulsz hozzá ezekkel a levelekkel. Feltehetőleg a saját népszerűtlenségedhez.
És akkor mit csinálj? Ha olyan levelet kapsz, amely életveszéllyel, vagy szerencsétlenséggel fenyeget most és mindörökké, TÖRÖLD LE. Ha vicces, küldd tovább.
Ne bosszantsd föl az embereket azzal, hogy bűntudatot ébresztesz bennük valami fogatlan botswanai leprás iránt, akit 27 éve odakötöztek egy döglött elefánthoz, és PONT az az öt forint fogja megmenteni, amit akkor kaphat meg, ha továbbküldöd ezt a levelet, de azonnal.
Most pedig küldd tovább ezt a levelet mindenkinek akit ismersz, különben holnap reggelre fogakat növeszt a nadrágod és szétmarcangolja a nemi szervedet.
-Miért van a csigának két hosszú szeme?
-Hát hogy néne ki öt darab rövid szemmel?