Vacsoránál ül a székely család, s bizony a kis Áron nem bír magával. Az apja többször rá is szól:
- Áron, ne rendetlenkedj!
Áron tovább rendetlenkedik, mígnem az öreg székely megunja a dolgot, s egy hatalmas nyaklevest akar lehúzni a fiának.
Áron lehajol, s így a pofont az anyós kapja. Mire az öreg nyugodt hangon:
- Ott is jó helyt van!?
- Mit csinál egy rendes vő, ha meghalt az anyósa?
- Elengedi a torkát.
- Ki volt az, aki anyósomnak fogkrém helyett egy tubus pillanatragasztót adott? - ront be egy férfi a vegyesboltba.
- Én voltam. Nézze, igazán sajnálom, de tévedés történt - restelkedik az egyik eladó.
- Magánál vásárolok máskor is! Ezt az ezrest meg tegye csak el!
- Apa, apa! A nagyi kiakar ugrani az ablakon!
- Jó, hogy szóltál kisfiam! Most jól figyelj! Hozz egy széket, egy kamerát, meg egy doboz sört!
A vő bemegy a temetkezési boltba, hogy koporsót nézzen a halott anyósának. A boltos mutatja neki a választékot:
- Nos, itt egy mahagóni fából készült, arany zsanérokkal és szögekkel készített, arany szobrocskákkal díszített darab. 150 000 forint.
- Nem, nekem nem kell ilyen hivalkodó, nem olyan nagy a mi emberünk.
- Jó, akkor itt egy fenyőfából készült, ezüst zsanérokkal, szögekkel készített, ezüst szobrocskákkal díszített, 100 000 forintért.
- Nem, ilyen drága nem kell nekem, nem olyan nagy a mi emberünk!
- Értem, akkor itt egy bükkfából készült, fekete, vas zsanérokkal és szögekkel, szobrocskák nélkül, 70 000 forintért az öné!
- Nem, nem kell ekkora, nem olyan nagy a mi emberünk!
- Uram, akkor milyen kell, mégis mennyire szereti az illetőt, egyáltalán kiről van szó? - kérdezi a boltos.
- Az anyósomról.
- Miért nem ezzel kezdte? Van 1000 forintért egy igen olcsó megoldás!
- És mi az?
- Behozzák, felszögelünk rá négy fogantyút, és már mehet is a ravatalozóba.
Száraz félév után végre megérkezik a faluba egy kiadós zápor. A gazdák a kocsmában ünnepelnek, csak az egyik búslakodik.
- Ne búsuljon kend! - vigasztalják a többiek - Ettől az esőtől minden kibújik a földből!
- Látjátok, éppen ez az én bajom. A múlt héten temettem el az anyósomat...