Einstein

Albert Einsteint sokszor hívták mindenféle fogadásokra, ebédekre, ahol beszédet kellett mondania. Mivel a laboratóriumi munkát többre becsülte az ilyen eseményeknél, egyszer a sofőrjének elpanaszolta, hogy mennyire fárasztja a sok fölösleges beszéd. A sofőr némi gondolkodás után felajánlotta, - mivel ő is számtalanszor hallotta már főnöke beszédeit - hogy majd ő megtartja a beszédet. Mivel a sofőr nagyon hasonlított rá, Einstein nevetett egy nagyot és igent mondott. Zakót és fejfedőt cseréltek és a sofőr megtartotta a beszédet. Néhányan kérdeztek is, de ezekre is kiválóan megfelelt. Ám ekkor felállt egy professzor és kérdezett valami igazán bonyolultat. Ám a sofőr nem esett kétségbe, hidegen ránézett a kérdezőre, majd azt mondta:
- Uram, a kérdése annyira primitív, hogy a sofőrömet kérem meg arra, válaszoljon rá...

Kísértet kastély

Szokásos helyzet: Anglia, vidéki országút, kihalt környék, este, vihar, köd, a kocsi lerobban, öreg, lepusztult kastély, szívélyes háziak, vacsora, szállás.
A "vendég" kissé szorongva indul a komornyik után, a kastély egyik elhagyatott szárnyába. Régi páncélok, pókháló, mogorva ősök festményei, bagoly-huhogás. Végül megérkeznek egy kis toronyszobába.
A vendég megnézi a szobát: évszázados falak, múzeumba illő bútorzat, a fickó összeszedi magát, és az időtlennek tűnő komornyikhoz fordul:
- Uram, elnézést, hogy megkérdem, de ebben a szobában nem történt valami szokatlan?
A komornyik viasz-szerű arcára egy kis mosoly ül:
- Uram, ebben a szobában emlékeim szerint legutóbb 43 éve történt szokatlan dolog.
- Éspedig?!
- Napkeltekor valaki élve jött ki a szobából.

Címkék