Szőke sofőr
Lassan csorgunk a forgalommal együtt kifelé a Jászberényi úton, amikor egyszer csak feltűnik egy Suzuki Ignis, folyamatos elakadásjelző villogóval a forgalomban. Lassan utolérjük, mellécsorgunk. Valójában csak figyelmeztetni szeretnénk, de a több éves rutin ilyenkor azt súgja, hogy ne csak a nyitott ablakon átszóljunk, hanem megállítsuk, nézzük át az iratokat. Alig huszonéves fruska vezeti az autót, a jogosítványán még meg sem száradt a pecsét. Kedvesen, de hihetetlen csodálkozással próbál ránk mosolyogni, igen valószínű, hogy ez az első közúti ellenőrzése.
- Ön miért közlekedik folyamatosan az elakadásjelzővel?
A mosoly lefagy az arcáról, döbbenten néz ránk. Hebeg, habog, szóhoz sem jut saját magától. Végre kipréseli magából:
- Hogy mivel?
Kiszállítjuk az autóból, körbevezetjük az autó körül, megmutatjuk neki, hogy mind a négy indexe folyamatosan villog, majd megmutatjuk, hogy a kormányoszlopon az a kis piros gomb is folyamatosan villog. Odanyúlok, kikapcsolom. Erre ez a csitri elkezd ujjongani, viháncolni, tapsikolni, hol az én, hol a társam nyakába ugorva. Az egyenruha miatt eléggé kínosan érezzük magunkat. Majd előadja, hogy azt hitte, hogy elromlott az indexe, és ezért jelez egyszerre mind a két irányba. A kis piros villogó lámpáról pedig azt hitte, hogy az azt jelenti, hogy az autót szervízbe kell vinni, majd örömében beugrik az autóba és padlógázzal, csikorgó kerekekkel kilő, mint az ágyúgolyó.
A társammal döbbenten nézünk egymásra, majd sietve szállunk be az autóba, kéklámpa, sziréna, ugyanis ez a csaj minden papírját nálunk felejtette. Alig bírjuk utolérni. Kénytelenek voltunk feljelenteni sebességkorlátozás jelentős túllépése miatt, ugyanis lakott területen, egy 40-es korlátozó tábla után 135-tel tudtuk csak utolérni. Közben mindkettőnkben felmerült, hogy a jogsit "libáért vette", keresem a hamisítás apró jeleit, majd leellenőriztük, minden stimmelt. Erre szoktuk mondani: "Bugyi nélkül vizsgázott".
