Az öreg székely nem szégyenlős

Felszáll a buszra az öreg székely, majd útközben fingik egy hatalmasat. Erre felpattan egy öreg néni, és így szól:
- Ez hallatlan.
Erre a székely:
- De szaga az van.
Utána felpattan egy öreg bácsi és így szól:
- Kikérjük magunknak!
- Már kint van!
Erre felpattan egy néni, ő így szól:
- No de kérem, itt többen is vagyunk.
A székely így válaszol:
- Hát osszák el egymás között!

Úriember

Fogadás, előkelő társaság, elegáns öltönyök, nagyestélyis hölgyek, diszkrét társalgás.
Az egyik kis beszélgető csoportban, az ott levő igen előkelő, hölgy hirtelen elereszt egy nagyobbfajta "galambot".
Kínos csönd, mindenki megpróbál úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.
A helyzetet az egyik szmokingos, idősödő úriember menti meg:
- Elnézést kérek hölgyem és uraim, de tudják, sajnos a bélműködésem már nem az igazi...
Fellélekzik mindenki, a látszat meg van mentve, lassan újra indul a beszélgetés.
Kicsivel később, az előző úriember megszólal:
- Hölgyem, uraim - én most kimegyek a folyosóra dohányozni, de a hölgy netán megint fingana, akkor az is én voltam...

Tanári aranyköpések

Mesteri aranyköpések

- A sakál urakat is megkérném, hogy maradjanak! A pávián uraknak is szól!
- Óvónő, kérem szóljon rájuk!
- Ha megfelelne az uraknak az időpont, akkor folytatnám!
- Akkor folytatnám, ha az időpont és a hely megfelel.
- Ha nincs kérdés, akkor mi ez a zaj, mert beszédnek nemigen nevezném!
- Nem kéne elmenni iskolaérttségi vizsgálatra?
- Most ápolóért szóljak vagy óvónőért?
- Most mi vagyok én ápoló vagy börtönőr?
- Most valószínűleg álmodok, igaz?
- Gyerekek ez továbbra sem a B-közép!
- Mit akarsz mondani? Semmit? Ja, csak kaparod a falat!
- Eljutunk odáig, hogy magammal íratom meg a dolgozatot, mindannyiunk számára kellemesebb lesz!
- Kibüfögték, kiszellentették magukat? Na akkor talán folytatnám...
- Ha valaki meghalna, te akkor is így nevetnél... /Tominak/
- No hát akkor folytatnám, vagyis inkább elkezdeném. /Az óra 30. percében/
- Felültetlek benneteket a ciklonra és végtelenre állítom!
- MEGPRÓBÁLOM az uraknak a Phaidon-című dialógust bevezetni.
- Menjetek ki, de gyorsan! /Óra végén/
- Halasi Úr, jobb lenne ha kukorékolna, mint általában.
- Sikerült mindenkinek úrrá lenni az elemi ösztönein? Büfögés, szellentés stb.

Szituációk:

Büfögés "töri" meg az óra "csendjét".
1. Valakinek baja van az egészségével /gyomrával!
2. Egészségedre! Ha lehetne esetleg petárdákat dobálni!
3. Ez a legmagasabb rendű dolog?
4. Mielőtt a sarokba okádnátok...
5. Esetleg okádni...
6. Gyerekek nagyon érdekes, hogy a sarokba még nem szartatok.

Beszélgetés az igazságról.
Peti: - Az igazság odaát van!
Mester: - Nem striguláztam, de most mondod el harminkettedszerre!

Baráti beszélgetés.
Peti: - Tanár Úr hova megy ma este?
Mester: - Nem tudom, de innen marha messze! De ameddig itt vagyok próbáljunk meg, na nem mondom, hogy kultúremberek módjára...

Egy káoszról írt dolgozatra írta megjegyzésként.
"- Ha száz évig élnék, akkor sem tudnék kialakítani ilyen káoszt!"

Hangosbemondó imitációja hallik a teremben.
- A vasutasokat is megkérném, hogy figyeljenek!
- Pályaudvarról is be lehet jönni, elmeosztály ajtaját is be lehet zárni!

Egy darázs repül be az ablakon. Mindenki összecsavart füzettel igyekszik lecsapni a rovart. Végül valakinek sikerül agyonütni.
- Úgy van gyerekek, ami mozog azt meg kell ölni!

Beszélgetés a nyolcadik kerületről.
- A legjobb lenne fegyverrel járni és minden cigányba beleereszteni egy sorozatot. /Néhányunk felvetése/
Mester: -Persze, ez így működik. Már a 8 éves gyerekek is kinőttek abból, hogy megnéztek egy filmet és utána lövöldözni akartak.
- Mi is kinőttünk belőle. Most Tini-Nindzsa Teknőcök szeretnénk lenni.
Mester: - Jól van gyerekek, megyünk majd cirkuszba is. Állatkertben nézünk majd koalákat. Megnézzük a majmot meg az elefántot.

Az állatkertes tréfa után néhány nappal Molnár Tomi Mester után kiáltott a folyosón.
- Mikor megyünk az állatkertbe?
Egy pillanatra úgy tűnt nem hallotta vagy nem akar válaszolni, de pár másodperccel később visszafordult.
- Már ott vagyunk.

Óra közben.
- Én Napóleon vagyok. /Halasi Zoli/
- Van egy nagy ház ahol lehet találkozni Julius Caesar-ral. /Mester/

Tominak 1 forintra lett volna még szüksége.
- Kéne még 1 forint Tanár Úr!
- Hát állj ki az Őrs-re....

Óra közben rendszeresen a helyünkön ülve próbáljuk kidobni az éppen elfogyasztott elemózsia zacskóját, papírját. Többnyire nem sikerül, és mellé esik.
Mester: - Nagyszerű! Kosáredzéseket majd Székely Tanár Úrnál!

Mester magyarázna csak nem hallja a saját szavát, mert olyan hangosan ordítozunk. Tehetetlenül sétál a padok között és alig hallhatóan megjegyzi:
- Tarzan Urak.

Mesternek nem tetszenek a Halasi Zoli poénjai ezért megjegyzi:
- Strigulázni fogjuk, ha év végéig mondasz egy jó poént meghívlak egy sörre. Csak 1 jó poén. Eddig még nem sikerült.

A mítoszokról beszélgettünk. Halasi közbeordít:
- Fallosz Mítosz!
- Igen, köszönjük az információt. /Mester/

Tomi barátságosan megjegyzi az óra elején:
- A jelző még csak most szólalt meg. Miért jöttünk be B...D MEG?
- Úgy van. Csak keményen ! /Mester/

Hege kicsit késve jön be filozófia órára, de illedelmesen köszön:
- Erőt, egészséget Tanár Úr!
- Nagyszerű! Azt nem mondom, hogy hiányoztál, de mindenesetre késtél.

Óra közben - a hóesésre való tekintettel - valaki felveti, hogy:
- Építsünk hóembert!
- Jó! Majd májusban hógolyózunk is!

Hege találós kérdésekkel szórakoztatja a Tanár Urat.
- Mi tartja a női szemet? /Hege/
- Ezt majd szünetben... /Mester/
- A vákuum. /Hege/
- Ezt próbáld meg édesanyádnak vagy a barátnődnek elmondani, ezt a kettőt tudom ajánlani! /Mester/

Jó hangulatban telik az óra s mivel az informatikásoknak nincs énekórája, a filozófián dalolunk:
- Kecském mondja: Mek, Mek, Mek /Osztály/
- Mondtam volna, hogy az való nektek, de egy kecskét sem bíznék rátok! /Mester/

Valaki kegyetlen nagyot ordít. Mester visszafordul a táblától és megjegyzi.
- Húzzátok már ki a kést belőle!

Tomi nagyon jó tanácsot ad a Tanár Úrnak:
- Tanár Úr, engedje ki a haját és akkor úgy néz ki, mint a Ganxsta Zoli!
- Feltett szándékom, hogy rá hasonlítsam! /Mester/

Halasi Zoli egy tesiórán használatos rövidnadrágot húzott a fejére és körbe-körbe rohangált vele a teremben, miközben ordított.
- Szimbólikus jelentéssel bír, hogy Halasi Úr azt húzta a fejére ami rá való! /Mester/

Hege megint feldobta a 8. kerületi témát.
- Tanár Úr! Én nem fogok bemenni a 8.kerületbe kés nélkül!
- Menj be késsel mind a két kezedben forgasd, villogatasd garantáltan agyonvernek! /Mester/

Csepkó bejelenti, hogy:
- Én Isten vagyok!
- Akkor oszd meg velünk isteni bölcsességedet! /Mester/

Néhányan veszekedtek és verekedtek órán.
- Gyerekek! Eljátszottam a gondolattal, hogy behozzak kaszát, kapát, vasvillát. A következő órán garantáltan könnyebb dolgom lenne ezekkel az emberekkel. /Mester/

Óra után bejön a termünkbe egy a szomszédos teremben tanítani próbáló tanár, mert hallotta az óra alatti ordítozást, és megjegyzi:
- Ja Ők ordibáltak! Én meg meggyanúsítottam az elsőseimet.
- Igen. Csak én terelgetem itt a nyájamat. /Mester/ (ez nagyon rúlz!!!)

Halasi poénra készül és kapóra jön, hogy véletlenül éppen mindenki csendben van, ezért megkérdezi a Tanár Urat:
- De csönd lett. Ugye milyen jó, Tanár Úr? /Halasi/
- Aha. /Mester/
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! /És Halasi irdatlan nagyot beleordított az órába/

Valaki felteszi a kérdést Mesternek:
- Tanár Úr, hozhatunk be pisztolyt?
- Persze, mint a hegylakók, nyugodtan!

Tomi hülyéskedik órán. Kegyetlen magas hangon visítozik.
- Esetleg cumit? Cumikat és jojókat esetleg kiosszak? /Mester/

Jakab kérdést intéz a Tanár Úrhoz:
- Tanár Úr, tegezhetjük?
- Ahhoz még sok sört kell együtt meginnunk, de nemigen fog elkövetkezni. /Mester/
- És ha egyszer letegezlek? /Jakab/
- Akkor kihívlak a sövény mögé. /Mester/

Mester azt magyarázza, hogy régen az emberek tehénbőrre írtak, mert még nem volt papír. A tehénbőrt amire írtak pergamen-nek nevezték.
- Jól seggbepajszerolták a teheneket! / Hege /
- Valakinek ez jut eszébe a tehenekről valakinek a kódex. /Mester/

A 4-es teremben vagyunk és onnan nem hallatszik ki semmi. Tomi ordít ki az ablakon az arra járó nőknek.
- Mindenki tudja, hogy nőt úgy a legkönnyebb szerezni, hogyha kiállsz az utcára és elkezdesz ordítani hülyeségeket. Törd ki az üveget, de úgy, hogy a csuklódat is elvágja! Ugorj ki az ablakon, de lehetőleg fejest! /Mester/

Tiszta erőből ütjük a padot. Mester furcsán néz.
- Ez volt a Ben Hur-ba. Ütközési sebesség. /Én/
- Én is mindjárt előveszem az evezőket és a korbácsot. /Mester/

Tomi bontogatja a szendvicsét. Leszed róla valami odaégett részt.
- Tanár Úr, valami betegség megtámadta a zsömlémet. /Tomi/
És aztán beleharap a zsömlébe.
- Látom már rágja is a betegség. /Mester/

A 4-es teremben vagyunk, ahonnan nem hallatszik ki az ordítozás. Ennek megfelelően óriási a hangzavar, Mester megtorpan az ajtóban, és megjegyzi:
- Úgy hallom jó helyen járok.

Halasi a fejére húzza a kabátját és az alól tekinget ki Mesterre. Ő nem veszi észre ezért kénytelenek voltunk szólni, hogy figyeljen oda. Odanéz és megszólal:
- Jó. Gyújtsál rá valami gázlámpára hátha belobbansz.

Valaki hirtelen ötlettől vezérelve felkapcsolja a villanyt.
- Jó. Legalább itt legyen világosság!

Az utcán sétáló embereknek ordítunk ki az ablakon a 4.-es teremből.
- Nem lehetne esetleg az utcasarokra kimenni egy nagykabáttal?

Órán egy páran összekülönböznek nézeteikben és fenyegetéssé fajul a dolog. Mester igyekszik "közbeavatkozni".
- Jó gyerekek, tudok kölcsönadni ólmos botot. Kapa is van, kasza is van.
Ekkor elhangzik néhány káromkodás.
- Akinek a kapa kilóg a szájából, kivesszük.

Halasi jógaülésbe ül fel a padra.
- Lemegyek alfába. /Halasi/
- Ne is gyere vissza. /Mester/

Valaki közli Mesterrel, hogy :
- Tanár Úr, AIDS-es vagyok. Élvezem az életet amíg lehet.
- Itt az iskolában? /Mester/

Írtózatos ordítozás megy a teremben.
- Gyerekek, nem baj, hogy nem hallja a XVI. kerületi rendőrség?

Hegéék versenyt büfögnek órán.
- Olyan mintha oroszlánok beszélgetnének. /Én/
- Csak a szagotok emlékeztet oroszlánra. /Mester/

Csak felnőtteknek !

Móricka megy a konyhába és látja hogy az anyjának kint van a pinája és megkérdezi tőle:
-Anya mi az ott?
-Sündisznó ha legközelebb meglátod, akkor csapd le.
Másnap Móricka megint megy a konyhába és látja megint ott van elővesz egy légycsapót és elkezdi ütögetni,az anyja elfingja magát.
Erre Móricka azt mondja:
-k***a anyádat még morogsz is?

Egy vakbélműtét igaz története

Több mint egy éve kivették a vakbelemet, gondoltam elmesélem miként is történt.
Egy borús szombati délelött kezdődött az egész, ugyanis nekiálltam telehányni a lakás minden erre alkalmas berendezését. Állandó jelleggel tömtem magamba a gyógyszereket, de pár perc múlva viszontláttam őket... Este új jelenségre lettem figyelmes, elkezdett fájni a jobb oldalam, és nem tudtam aludni a fájdalomtól. Másnap bevittek az ügyeletre.
Szépen becsoszogtam, és egy szabadnapos csiga tempójában felugrottam a vizsgálóasztalra. Na, az orvos nekiáált tapogatni, én meg üvölteni. Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára, mert mégegyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél, erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. Üvöltök. Vakbél. Be kell feküdnöm. Mondom végre. Feküdni. Délután kettőkor műtenek. Mondom jó.
Befekszem. Lefekszem. Jön egy nővér, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót. Mondom, hogy a fenébe ne, de injekciót. Hozza. Szúr. Elmúlik a fájdalom. Tudok aludni. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Papírok. Hány kiló. Mondom másfelet biztos. De tényleg. Hány éves. Anyja neve. Két példányban. Aláírom. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Altatóorvos. Kérdések. Hány kiló. Anyja neve. Allergia. Betegségek. Válaszolok. Két példanyban. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Rokonok. Hozták a cuccom. Lepakolnak. Beszélgetünk. Elmennek. Alszom.
Rázzák a vállam. Sebész. Ő fog műteni. Viccelődik. Viccelődöm. Kérdez. Válaszolok. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Később lesz a műtét. Nem jött meg az összes medikus, kérdezem. Nevet. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Fussak WC-re. Miért? Most műtik. De jó. Futok. Negyed óra. Visszafutok. Negyed óra. Vetkőzzek. Injekció. Feküdjek fel az asztalra. Szúr. Kibírom. Betakar semmivel. Elmegy. Fázom. Reszketek. Nem tudok aludni. Bámulom a plafont. Egy pók. Már nem él. Együttérzek vele.
Jönnek. Bíztatnak. Ugorjak át a műtőasztalra. Mondom jó. Átkúszok. Mosolyognak. Én nem. Lekötnek. Kérdem féltek, hogy elszaladok? Nem válaszolnak. Altatnak. Jön a sebész. Még mindig viccelődik. Ez a századik műtét, egyszer már sikerülnie kell. Nevet. Jó neki. Kezd elmosódni a valóság. Kapok valami drogot. Alszom. Végre.

Felébredek. Beszéltem álmomban? Infúzió. Folyik ezerrel. Halvány emlékek. Alszom.
Reggel ébredek. Infúzió sehol. Reggeli? Nincs. Talán lesz ebéd.
Ebéd? Nincs majd vacsora.
Vacsora? Három szem keksz. Gyorsan befalom. Kinyalom a tányért. Morzsákra vadászom. A rohadt hangya. Engeded el! Korgó gyomorral alszom el.
Reggel van. Korán reggel. Egy nővér hoz valamit. Valami olajféle. Nincs jó szaga. Meg sem kóstolom. Előbb konzultálok az orvossal. Jön a vizit. Széklete van? Nincs, miből? Akkor ricinus. Ez itt? Az. Kérdem a dokit. Reggeli elött vagy után. Elötte. Jó. Felhajtom. Rossz íze van. Romlott méz cukor nélkül. A vizit mosolyog. Valamit tudnak, amit én még nem. Hatás? Egyelőre semmi. Jön a reggeli. 5 szem keksz. Hatás semmi. Fél óra. Jönnek a gázok. Talán a hímnuszt is el tudnám fingani, ha lenne hozzá kedvem. Jól érzem magam. A szobatársak nem. Jönnek a gázok. Opssssz... Ez nem gáz volt... futás.
Pár perc alatt kipattanok az ágyból. Rohanok a WC felé, útközben több lajhár és két csiga előz meg. Egyik kezem a jobb oldalamon, hogy ki ne follyanak a beleim. A másik kezem a seggemen, hogy ki ne follyon a... Úristen! Nehogy foglalt legyen a WC... akkor végem. Úristen! Hol a WC? Kérdezek. Folyosó végén balra, jobbra, egyenesen, balra, balra. Hűha, odaérek? Talán. Elértem. A folyosó végét. Esküdözök. Ki, mikor, miért igyon naponta öt liter ricinust. Odaérek. Benyitok. Szabad. Huuuuu... Ráülök. Ami a csövön kifér. Jön. Jön. Jön. Áprilistól a mozikban. Nem hagyja abba. Jön. Elég legyen már! Jön. Jóóó! Elállt. Fordulok jobbra. Semmi. Balra. Semmi. Hátra. Semmi. Az ajtó. Semmi. Plafon. Semmi. Utolsó esély. Szomszéd fülke. Semmi. HOL A WC PAPÍR? Nincs. Mi legyen? Az egész WC tele van. A fél seggem is. Kikémlelek. Senki. Akció! Lehúzom a WC-t. Letolt gatyával elevickélek a vizcsaphoz. Feltelepszem a mosdókagylóra. Lemosom, amit le kell. Most ne nyisson be senki. Sikerül félig meddig.
Szépen visszasétalok az ágyamba. Gondolom én. Félúton érzek valamit. Ne. Futás vissza. Útközben kérek WC papírt. Majd hozzák. Jólvan, mondom. Visszaülök. Jön. Jön. Abbamarad. Várok a papírra. Ráérek. Várok. Senki nem jön. Ismét csap. Lemosom. Sétálok vissza. Elérek az ágyamig. Visszafekszem.
Hozzák az ebédet. tíz szem keksz. Vacsora. Diétás. Öt szem keksz. Időnként versenyfutás a WC-re. Járókeretes bácsikák gyaláznak le. Hát igen. A technika. Papír nincs. Viszek zsepit. Rutinos versenyző vagyok. De még nem kell bedőlnöm ha kanyarodok.
Reggel vizit. Széklet van? Hajajjjj, sok is. Biztos? Biztos. De itt egy kis ricinus... NEM! Mosolyognak. Már értem.
Végre van időm szemlélődni a szobában. Betegtársak. Sorstársak. Csak én vagyok vakbéllel. Vicceket mesélnek. Röhögnek. Eltorzul arccal mosolygok. Közben a cérnák éppen megbeszélést tartanak, hogy kitartasanak-e.
Ebéd. Pár szem keksz. Vacsora. Valamilyen pép. Ránézésre bedarált kartonpapír két órán át főzve. Az íze egybevág a kinézetével. Azt mondják burgonyapüré. Ezek még nem láttak burgonyát. A püré sem. Ezek után legyen széklete az embernek.
Reggel kötéscsere. Gyönyörködöm a sebben. Az orvos is. A fájdalom is. Azt mondja szépen gyógyul. Mondom jó. Ebben maradunk. Mikor mehetek haza? Hamarosan. Jó. Good. Gut. Yee. Yeep.

Címkék