Fácánkakas
- Kérnék egy kövérebb fácánkakast! - mondja a háziasszony a vadboltban. - De egyhez ragaszkodom: sörét ne legyen benne.
- Na, de kedves asszonyom, olyat, amelyik halálra röhögte magát, az idén nem tartunk.
- Kérnék egy kövérebb fácánkakast! - mondja a háziasszony a vadboltban. - De egyhez ragaszkodom: sörét ne legyen benne.
- Na, de kedves asszonyom, olyat, amelyik halálra röhögte magát, az idén nem tartunk.
A parasztbácsi felvesz egy vándort a szekérre. Az hosszan hálálkodik, majd megkérdi:
- Mondja, bátyám, messze van még Kolozsvár?
- Nincs messze.
Fél napi szekerezés után a vándor már nyugtalan. Ismét megkérdezi:
- Bátyám! Messze van még Kolozsvár?
- Hát, most már elég messze.
A feleség elmegy egy jósnőhöz. A sötét szobában a jósnő kristálygömbje fölé hajol, hosszan mereng, majd összeráncolt homlokkal közli:
- Nehéz lesz elmondanom... Nos, készüljön fel rá lélekben, hogy hamarosan megözvegyül. A férje még az idén erőszakos és szörnyű halált hal.
Az asszony rémülten néz maga elé, majd nagy levegőt vesz, és halkan megkérdezi:
- De ugye a rendőrök nem jönnek majd rá, hogy én tettem?
Haldoklik az öreg paraszt, és a városi rokona megkérdezi tőle:
- Ne hívjak orvost?
- Nem kell, fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.
Halálraítéltet költik a siralomházban. Az őr tálcáján az utolsó kávé és cigaretta. A rab megissza a kávét, rágyújt a cigarettára, majd álmosan ráhunyorog az őt a vesztőhelyre kísérni készülő őrre:
- Milyen nap is van ma?
- Hétfő - hangzik a válasz.
A rab mélyet szív a cigarettájából, föláll, úgy mondja:
- Na, ez a hét is jól kezdődik!
Történelem órán a tanárnő megkérdi, hogy ki tud valamit a második világháborúról. Erre Móricka jelentekezik, a tanár fel is szólítja.
- Na, Te mit tudsz róla Móricka?
- Hát az én nagypapám egy koncentrációs táborban halt meg.
- Ó, hát ezt nagyon sajnálom, egy perces néma gyász.
Eltelik az egy perc.
- Na és Móricka, hogyan halt meg a nagypapád?
- Á! Az ő hibája volt. Be volt b**zva és leesett az őrtoronyból.