Annak bizonyítására, hogy a nők többet beszélnek, egy férfi megmutatott a feleségének egy felmérést, amely szerint egy nő egy nap 30 000 szót mond, szemben egy férfi 15 000 szós teljesítményével. A feleség elgondolkodott, majd azt mondta:
- Biztosan azért lehet, mert nem figyelnek rájuk, és mindent kétszer kell elmondaniuk!
Mire a férj:
- Tessék?
Egy férfi a bíróságon...
- Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
- Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan buta volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni és kidobtam az ablakon.
- Az ön magyarázata nem elég, és ha azt szeretné, hogy még azelőtt elítélnék az esküdtek, hogy befejezi a mondandóját, hát jobban teszi, ha hihetőbb magyarázatot ad.
- Akkor elmesélem... Egy tízemeletes házban lakunk a legfelső emeleten. A földszinten egy törpe család lakik. A szülők egyméteresek, a gyerekek 12 és 14 évesek, 70 és 90 centi magasak. Azon a napon azt mondtam a feleségemnek:
"Borzalmas lehet törpének lenni. Szegény család, mind ilyen kicsik."
"Igen," mondja a feleségem, "igazi pireneusiak."
"Pigmeusokat akartál mondani..."
"Nem, pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, amitől szeplős leszel."
"Az pigment..."
"Hagyjál már... A pigmentre a rómaiak írtak."
"Drágám, az pergamen."
"Hogy lehetsz ilyen kulturálatlan? Pergamen, amikor egy író publikálja írása egy részét."
Bíró úr, elképzelheti, hogy itt nyeltem egyet, és hogy ne folytassam a beszélgetést, fogtam egy újságot és elkezdtem olvasni. Alig helyezkedtem el a kedvenc fotelomban, mikor a feleségem mellém állt egy könyvvel a kezében és azt mondja:
"Nézd, ez az amit egy író ír és könyv a neve, ha nem ismernéd még. Vedd és olvasd a "Pompadúri márkízát"!" Kezembe vettem a könyvet és mondtam:
"Drágám, ez egy francia nyelvű könyv "Marquise de Pompadour", ne próbáld lefordítani a címét."
"Ez szép... Te adsz nekem francia leckéket, mikor engem egy egyetemi vektor tanított!"
"Annak nem vektor a neve, hanem lektor!"
"Nem vagy normális, Lektor egy ókori görög hős volt."
"Az Hector volt és trójai..."
"Hector egy területi mértékegység, te idióta!"
"Az hektár, drágám."
"Nagyon meglep a kulturálatlanságod. Hektár az istenek itala."
"Az nektár - mondom én nagyot sóhajtva."
"Fogalmad sincs neked, én tudom biztosan, még egy dal is volt amit két barátnő duóban énekelt."
"Nem duónak mondják, hanem duettnek."
"Már kezdesz idegesíteni, hogy vagy ennyire begyepesedett?"
Bíró úr, itt elfeketedett minden előttem, nem tudtam uralkodni magamon és kidobtam az asszonyt az ablakon.
A teremben csend... a bíró nagyot csap a kalapáccsal és azt mondja:
- Ön szabad, önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.
Egy férfi szeretett volna megházasodni, de minel három lány is tetszett neki, szüksége volt egy módszerre, amivel eldönthette, hogy melyikük lesz az ideális számára. Így aztán mindhármuknak adott ezer-ezer dollárt, és figyelte, hogy mi lesz a reakciójuk. Az első lány fodrászhoz, kozmetikushoz ment, a többit pedig szépítőszerekre, ruhákra költötte, majd azt mondta: "Lám, mennyire szeretlek, azt akartam, hogy a lehető legszebbnek láss engem".
A második horgászfelszerelést, nagy színes TV-t, videót, és egy teljes hónapra elegendő sörkészletet vásárolt, mondván: "Nagyon szeretlek, és azt szeretném, hogy Te a lehető legjobban érezd magad".
A harmadik befektette a tőzsdén a maga ezer dollárját, részvényeket adott és vett, opciós meg egyéb határidős ügyleteket kötött, és megsokszorozta az eredeti összeget: "A pénzt a közös jövőnk megalapozására fordítjuk majd, és hosszú, boldog házasságunk lesz".
Emberünket teljesen lenyűgözték a lányok, és csak nagyon nehezen tudott választani közülük. Végül, hosszas
gondolkodás és elemzés után azt a lányt választotta, amelyiknek legnagyobb volt a melle.
Egy házaspár üldögél egy üveg bor mellett, és beszélgetnek. Azt mondja a férj:
- Fogadjunk, nem tudsz nekem olyat mondani, amitől egyszerre leszek vidám és szomorú is!
- Nos, megpróbálom. - feleli az asszony. - A tied sokkal nagyobb, mint a bátyádé.
Hapsi összeveszik a feleségével, olyannyira, hogy nem is beszélnek egymással. Mivel korán kell munkába menni, ír egy cédulát az asszonynak:
"Légy szíves, kelts fel reggel fél ötkor, hogy elérjem a buszomat.”
Reggel kipihenten ébred, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy már nyolc óra van. Éppen elkezdené szidni az anyósát, amikor a papírra téved a pillantása:
"Fél öt van, kelj fel. Lujza.”
Kártyapartiról jön haza a férj késő este. Nem akarja felébreszteni a feleségét, ezért a hálószoba ajtaja előtt leveszi a ruháit, és úgy próbál belopózni a felesége mellé az ágyba. A felesége mégis felébred, felkapcsolja a villanyt és mikor meglátja, hogy a férjén nincsen ruha, felsikolt:
- Úristen, még a ruháidat is elvesztetted?