Nászúton van az ifjú pár. A férj egy szerelmes éjszaka után odafordul az ifjú arához:
- Tudom, hogy buta kérdés, de elárulnád, hány férfi volt az életedben rajtam kívül?
A feleség szabadkozik, de férje addig kérleli, amíg végül kötélnek áll, és elkezd számolni:
- Egy... kettő... három... négy... öt... hat... aztán voltál te... nyolc... kilenc... tíz... tizenegy...
A feleségem és én elég komoly anyagi gondokkal küzdöttünk az utóbbi időben, de bármi nehézség is jött, mindig azt mondogattuk: "Nem számít semmi, csak az, hogy itt vagyunk mi egymásnak."
Egy nap aztán elromlott a tévé a hálónkban. Tudtuk, hogy nagyon sokba kerülne a javítása, amire most nem telik. Az asszony kifakadt:
- Na, most aztán odavan az egyetlen szórakozás a hálószobánkból!"
Kiss úr egy hatalmas rózsacsokorral állít be a kórházba, ahol a felesége épp egy gyermeknek adott életet. Örömittasan felesége nyakába borul. Ezalatt a nővérke elsiet, hogy behozza nekik a babát. Azonban amint Kiss úr meglátja a gyermeket, elfehéredik: "de hát ez fekete!"
"Ne ijedj meg!" kiáltja az asszony; "nem úgy van, ahogy esetleg gondolod! Egyszerűen túl kevés volt a tejem, hogy megetessem a bébit, ezért mellém adtak egy fekete dadát, hogy ő etesse meg a kicsit. És ennek most ez a hatása, amit látsz. De majd idővel megoldódik a dolog...."
Amint hazaérnek, leül Kiss úr, hogy édesanyjának is elújságolja a nagy örömhírt.
"Anyám,", írja, "épp most jövünk a kórházból. Végre, 8 év után utódunk született. Csak tudod, Anyám, Annának nem volt elég teje, hogy a kicsit megetesse, ezért a kórház egy színesbőrű nőt adott mellé dadának - és ez kihatott a gyerekre. Egészen fekete lett. De majd idővel megoldódik a dolog..."
"Kedves Fiam," válaszolja az anyja, "engem is hatalmas örömmel tölt el, hogy végre van egy gyermeketek. Ami a dadás dolgot illeti, arra csak azt mondhatom, hogy velem hasonlóként történt, amikor Téged a világra hoztalak. Mivel nem volt elég tejem, de volt egy tehenünk, annak a tőgyéből szívtad aztán ki a tejet. Azóta Te vagy a világ legnagyobb marhája..."
. Kiss az utcán találkozik Kovácsnéval, barátja szörnyű csúf feleségével.
- Jó napot, Kiss - csillan fel a nő szeme -, nem jön fel hozzám?
- Majd ha egyedül lesz, akkor szívesen felmegyek magához.
- Hiszen éppen egyedül vagyok - mondja Kovácsné kacéran.
- Jó - feleli Kiss -, de én úgy gondoltam, akkor megyek fel magához, ha maga az egész világon az egyedüli nő lesz!