-
ViccFaktor »
-
Horgász viccek 36. oldal
1900-ban: Ha a családfő lóerejéről beszéltek, az azt jelentette, hány lova van.
Ma: A lóerő azt jelenti, mekkora a terepjárója.
1900-ban: Sikeres volt az a férfi, aki tetőt tudott építeni a család feje fölé.
Ma: Ugyanehhez kell egy tető, egy szép kert, 2 autós garázs, medence, és ez még csak a hétvégi ház.
1900-ban: Az apa megtudakolta az orvostól, hogy mikor fog megszületni a baba.
Ma: Az apának szájmaszkot kell viselnie, tudni a megfelelő légzéstempót, és gondoskodni róla, hogy fel legyen töltve a kamera.
1900-ban: Az apák után fiaik örökölték a ruhákat.
Ma: A gyerek fel nem venné apja ruháit, még akkor sem ha meztelenül kellene járnia.
1900-ban: Az apa számíthatott fiára, hogy átveszi tőle a családi vállalkozás vezetését.
Ma: Az apa azért könyörög a fiának, hogy jöjjön haza a koleszból és állítsa be a DVD-felvevőt, vagy installálja az új programokat a számítógépen.
1900-ban: Az apák pipáztak.
Ma: Ha ezt megpróbálják, kiküldik őket az udvarra, egy tüdőrákról szóló kiselőadás kíséretében.
1900-ban: A munkából hazatérő apát a család a vacsoraasztalnál várta.
Ma: Egy cédula várja, amin ez áll: "Peti edzésen, Kati zeneórán, én meg a könyvklubban, találsz pizzát a hűtőben!"
1900-ban: Apa és fia négyszemközt beszélgettek horgászás közben.
Ma: Az apa kirántja a fia füléből a fülhallgatót és belekiabál: "Mikor érsz rá végre?"
1900-ban: Az apa vett egy színesceruza készletet a gyereknek, és az nagyon boldog volt.
Ma: Az apa vesz egy 30 ezer forintos építő játékot, és a kölyök azt üvölti: "Én Segát akartam!"
1900-ban: Ha apa az ágyban reggelizett, sült szalonnát evett, tojással és krumplival.
Ma: Kap egy kis zabpelyhet meg egy kiselőadást a koleszterinszintről.
1900-ban: Az apák büszkén azt mondták: "Az én házam az én váram!"
Ma: Azt mondják: "Isten hozott a pénznyelőben!"
1900-ban: Az apákat soha nem ismerték el igazán.
Ma: Az apákat soha nem ismerik el igazán.
Ül a horgász a tó partján, egyik kezében a pecabot, a másikban egy fél téglát egyensúlyoz. Arra megy egy szőke bombázó, és feltűnik neki, milyen furcsa módon lesi a fickó a halakat. Odamegy hozzá és megkérdezi:
- Mondja, miért tartogatja a kezében azt a fél téglát?
- Ha megengeded, hogy megdugjalak, akkor elárulom.
A szöszi húzódozik:
- De hát én nem vagyok olyan...
- Nincs szeretkezés, nincs titok! - mondja a pecás, és visszafordul a víz felé.
A szöszit eszi a kíváncsiság, ezért levetkőzi amúgy is kevés gátlását.
- Tudja mit? Annyira kíváncsi vagyok, hogy legyen! Lefekszem magával, csak árulja el, miért tartja a kezében azt a fél téglát!
A pecás leteszi a botot, bevezeti a szöszit a bokrok közé, és rendesen megkeféli. Amint felöltözve újra előbukkannak a sűrűből, a szöszi megint rákezdi:
- De most már árulja el, miért tartogatja a kezében azt a fél téglát!
- Tudod, drágám, már két órája üldögélek itt, a tó partján, de ezzel a bottal meg egyetlen kapásom sem volt. Ezzel a fél téglával viszont te vagy az ötödik!
A folyóparton üldögélő, magányos horgászt megszólítja egy férfi:
- Fogott már valamit?
- Ma még semmit, de tegnap, ugyanitt 15 nagy pontyot sikerült kifognom.
- Igen? És tudja-e, hogy ki vagyok én?
- Nem.
- Én vagyok a helyi horgászegyesület elnöke és tudatom magával, hogy még horgászati tilalom van!
- És ön tudja, hogy én ki vagyok?
- Nem.
- Én vagyok hetedhét határ legnagyobb hazudozója.
Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.
A másiknál kapott egy doboz finom szivart.
A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász-szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott.
Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondja a postás. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszol a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta: "b**dmeg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.
Két szőke nő lemegy egy tóra horgászni. Minden nap bérelnek egy csónakot, majd kieveznek a tó közepére. Néhány napig semmit sem fognak, majd a következő nap hirtelen rájuk köszönt a szerencse, és vagy 30 halat emelnek ki a vízből.
- Te, jelöld meg ezt a helyet, hogy holnap is ide jöjjünk. Itt nagyon sok hal van, biztos jó kapás lesz holnap is.
Másnap ballagnak a tópart felé.
- Megjelölted a helyet?
- Persze, rajzoltam egy nagy X-et a csónak aljára, így biztos visszatalálunk.
Az előbbi szőkenő a földhöz vágja a horgászbotjait.
- Te teljesen idióta vagy? A csónak alján jelölted be a helyet? Hát hogy lehetsz ekkora marha? És mi van akkor, ha nem a tegnapi csónakot kapjuk meg?
Napozás a havon.
