Hülye szokás...

Megy a hiéna a mezőn, mikor találkozik a majommal. A majom megkérdi:
- Te hiéna? Miért vagy így megtépázva???
- Hát csak azért mert mikor elmegyek a bokor előtt, akkor mindig rám ugrik egy oroszlán és megtép.
- Na, hiéna hát ne aggódj. Veled megyek és ha rád ugrik az oroszlán, én odamegyek és megverem.
Így is lett. Elmegy a hiéna a bokor előtt, az oroszlán ráugrik. De a majom nem segít, hanem felfut a fára.
Mikor az oroszlán elmegy, a hiéna odavánszorog a fához amin a majom ül, és megkérdezi:
- Te majom? Miért nem segítettél??
- Mert úgy röhögtél, hogy azt hittem, ura vagy a helyzetnek!!!

A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA

Kilencedik nap.

Épp autózgatok befelé a munkahelyre, mikor megragadok emögött a vén pacák mögött, a klasszikus pokoli lassú sofőr mögött, akinek az autóján csak a húszasig van kikopva a kilóméteróra, a sarkokon meg kettővel fordul be. Kidudálom a lelkem is, de valószínűleg a hallókészüléke le van tekerve nullára, úgyhogy itt ragadtam mögötte.
Megjegyzem a rendszámát. Az igazat megvallva, már hatvanszor megjegyeztem az elmúlt negyed órában. Affene... affene... Azt hiszem megint bele kéne turkálnom a rendőrségi adatbázisba, és be kéne raknom az öreg kocsiját, mint frissen lopottat amit a városszéli fegyverkereskedők vittek el.
Beérek a melóba. Felcsapom a kifogásnaptárt. "ELEKTROMÁGNESES SUGÁRZÁS AZ ŰRBELI SZEMÉT MIATT." Elég kellemes. Azt hiszem jó nap lesz ez a mai.
Belépek a "ROHADÉK" loginra, (A segítségkérő loginnév), és megnézem a postát. Három új levél. Az első 117 soros, valószínűleg tiszta nyavalygás. A mindenit. Ezt utálom. Ahelyett, hogy elmondanák, hogy szükségük van egy kis helyre, leírják, hogy miként oldják meg a hülye feladataikat a tanáruknak, és hogy már tegnapra kellett volna, és már rég kész lenne, de a nagybácsikájuknak most szedték le a herpeszét, és túl sok vért vesztett, emiatt be kellett rohanni a kórházba... stb., stb. Letörlöm.
A második üzenetet az az emberke küldte, aki még nem tudja igazán kezelni a levelezést, ezért teljesen üreset küldött. Válaszolok rá, hogy: "Semmi gond, jövő csütörtökre meglesz." Remélem fontos volt...
Az utolsó üzenetet meghagyom holnapra, elvégre a szombat egy unalmas nap, legyen egy kis munkám akkorra is.
Csöng a telefon. Pedig azt hittem, mára már ennyi elég.
Kihangosítom, majd berakok egy pizzát a mikróba.
"Igen." Kiáltom.
"Valami gond van a boot diszkemmel. Nem tudok belépni a rendszerre."
"Magánál van a lemez?"
"Persze!"
Leugrom érte, majd berakom a pizza mellé öt percre, ULTRA-NUKE fokozatra.
Hat perc múlva visszatelefonál.
"Még mindig nem működik, ráadásul kerreg amikor beteszem, és még büdös is.."
"Ó, A FRANCBA! Már megint az elektromágneses sugárzás, amit a szemét okoz az Űrben!"
"Tényleg? Azt hiszem hallottam már erről." (Ez nem normális!!)
"Hát igen, azt hiszem új lemezt kell vennie."
"Ó semmi gond, a régi már úgyis kezdett kopni. De azért köszönöm."
"Persze, nincs baj. És ne feledje, hogy futtassa rajta az FDISK-et, mikor sok adat van rajta, a vírusvédelem érdekében..."
"Persze, meg fogom tenni! Köszönöm!"
"Nincs mit - ez a munkám!"
Az xcbzone nagyon lassan fut, ezért kiirtok egy csomó felesleges adat-báziskezelő processzt és visszatérek a játékhoz. Na így már sokkal jobb.
Nem egyszerű az élet itt a fronton, mindig csak a meló, meg a szakadás...
Leugrom a kávézóba egy kis kétórás uzsira - olyan kedvesek ott hozzám. Azóta legalábbis, mióta valahogy bejelentődtek a köjál gépére... Fura. Felkapok egy pár doboz kokát, valami sajtosat, aztán visszarobogok az irodámba, egyenesen át az elsősökön, akik a számítástechnika alapjait tanulják. Végignézek az osztályon, és valami feldereng bennem. Itt egy elsős osztály és egy árva tanár nincs velük.
NEKEM ITT SEGÍTENEM KELL!!
Megállok az osztály előtt.
"Rendben, én vagyok a maguk helyettes demonstrátora és ma félre fogjuk tenni az előzetes terveinket fél órára, hogy a REMARK, vagy ahogyan azt a számítógépes rövidítések világában ismerik, az rm funkcióról meséljek..."
Tanárnak kellett volna mennem - mindig olyan jól megtalálom a helyem ezekkel a diákokkal...


(Fordította: Benő)

Apák mondták

- Egy szülő csak annyira jó, mint a hülyébbik gyereke. Ha az gyereked egyik Nobel-díjas lesz, de a másikat kirabolja egy ribanc, akkor kudarcot vallottál.

- A természet és a tudomány házasságban élnek, de a tudomány mindig meglepődve tapasztalja, hogy a természet éppen megcsalja a szomszéddal.

- Én nem azt mondtam, hogy ronda vagy. Csak azt mondtam, hogy a barátnőd sokkal jobban néz ki nálad, és ahogy mellette álltál, rondának tűntél.

- Emlékszel, mennyit gúnyoltál, hogy kopaszodom? Nem, nem akarok gúnyolódni rajtad. Meghagyom ezt az örömöt a tükrödnek.

- Ugyan már, lényegében te találtad fel a lustaságot. Az embereknek fel kéne téged hívniuk és engedélyt kérni, hogy lusták lehessenek.

- A Világegyetem 14 milliárd éves. Kicsit hülyeségnek tűnik egy újabb évet megünnepelni. Olyan, mintha minden alkalommal parádéznék, ha pisiltem egyet.

- Unszolás? Házasodj meg nyugodtan, amikor akarsz. Az esküvőd számomra csak egy újabb nap, amikor nem hordhatom a mackóalsómat.

Vendégség

Vendégségben kérdi az egyik vendégtől a háziasszony:
- Hány szelet süteményt adhatok?
- Egyet kérek - mondja a vendég.
- Ugyan már, nem kell udvariaskodni! - nógatja a háziasszony.
- Rendben, akkor egy szeletet adjál, te hülye tehén!

Beszélgetés

Apuka és fia beszélget.
Apuka mondja a fiúnak miközben az asztalt üti:
- Fiam te olyan hülye vagy mint ez az asztal.
Mire a fiú:
- Apa kopogtak!
Apuka megfordul:
- Ki az?

Címkék