-
ViccFaktor »
-
Iker viccek 17. oldal
Egy kis sztori [ Ducky Boy ]
Drága Szüleim!
Már 6 hónapja itt vagyok a főiskolán, és még nem írtam nektek. Nagyon szégyellem magam, de ígérem, hogy most mindent bepótolok! De mielőtt még folytatnám a levelet, kérlek üljetek le! Semmi esetre se olvassátok tovább a levelet állva! Már majdnem teljesen rendbe jöttek az égési sérüléseim, és a sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett ugranom a 2. emeletről, szinte egészen kihevertem. Csak 2 hetet kellett a kórházban feküdnöm, már majdnem jól látok, és az a szörnyű hányás is csak egy héten egyszer jön rám. Mivel a tüzet én, okoztam, 1 milliót kell fizetnünk a főiskolának a károkért, de ez mind semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben maradtam. Az volt a szerencsém, hogy a szemközt lakó férfi észrevette, mi történt, és kihívta a mentőket és a tűzoltókat. Ő volt, aki aztán meglátogatott a kórházban, és mivel, nem volt hova mennem (a szobám hamuvá égett), olyan kedves volt, hogy felajánlotta, lakjam vele. Egyszobás lakása van, de azért nagyon jól megvagyunk. Ő vagy kétszer olyan idős, mint én, de őrülten egymásba szerettünk, és össze szeretnénk házasodni. Még nem döntöttük el, hogy pontosan mikor, de még azelőtt megtartjuk az esküvőt, mielőtt túl feltünővé válik, hogy terhes vagyok. Bizony drága szüleim, anya leszek! Tudom, hogy alig várjátok már, hogy a kisbabákat (merthogy hármas ikrek lesznek) azzal a szeretettel fogjátok körülvenni, amivel engem is kiskoromban. Az egyetlen dolog, ami egy kicsit késlelteti az esküvőnket az egy fertőzés, amit a vőlegényem szedett össze valahol. Emiatt most megint kórházban vagyunk, mert persze én is elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az antibiotikumoknak köszönhetően, amit vénásan adnak nekünk. Az orvosok valami szifilisznek hívják a betegséget, azt hiszem. Tudom, hogy a férjemet tárt karokkal fogadjátok majd, és hamarosan olyan lesz majd, mint egy igazi családtag. Nagyon kedves ember, és bár nem végezte el a 8 általánost sem, rendkívül ambíciózus. Természetesen más vallású, mint m toleránsak vagytok, és így az sem fog titeket zavarni, hogy sötétebb a bőre, mint a miénk. Biztos vagyok benne, hogy legalább annyira fogjátok majd szeretni, mint én!! Mivel nagyjából a ti korotok béli, biztos nagyon jól kijöttök majd egymással, ha majd hazaköltözünk hozzátok a gyerekekkel (mert hát a mi lakásunk túl kicsi ennyi embernek). Az ő szülei is nagyon rendes emberek, azt hiszem, az apja valami híres kábítószercsempész Afrikában, ahonnan a jövendőbelim is származik .. Most, hogy már mindenről részletesen beszámoltam, azt hiszem itt az ideje, hogy bevalljam nektek, hogy nem égett le a lakásom, és így nekem kutya bajom, nem is voltam kórházban egy napot sem, nincs se vőlegényem, se szifiliszem, se semmilyen néger pasim. Az igazság az, hogy meghúztak analízisből meg makróból, és kettest kaptam informatikából, és csak azt szerettem volna tudatosítani bennetek, hogy vannak ennél a világon sokkal rosszabb dolgok is!
Sokszor Csókol Lányotok
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?
Kovács egy ikerlánnyal jár. Azt mondja neki a barátja:
- Olyan egyformák ezek a lányok! Hogyan tudod megkülönböztetni őket?
- Megkülönböztetni? Eszemben sincs!
A tinilány újságolja az anyjának, hogy nem jött meg neki a mensese.
A szülők felmérgesedve, zokogva, kétségbe esve kérdik lányukat, hogy melyik disznó tette ezt vele.
A lány felhívja telefonon a pasiját, beszél, majd leteszi.
Fél óra múlva megáll a ház előtt egy vadiúj Porsche, kiszáll egy öregedő úriember, drága, elegáns öltönyben, és belép a házba.
Határozottan a nappaliba megy, és leül a szülők és a lány közé.
- Hallom a lányuktól, hogy mi történt. Családi okok miatt nem tudom őt feleségül venni, de ajánlatom a következő.
Amennyiben lánya születne, kap tőlem három üzletet, két házat, tengerparti villát és 1 millió dollárt évente.
Ha fiú lesz, nevére íratom két gyáramat, és ugyanúgy az 1 millió dollárt évente.
Amennyiben ikrek lennének, egy-egy gyár és évi 500.000 dollár lenne az apanázsuk.
Amennyiben a lányuk elvetélne, ...
Itt az apa kihasználva a lélegzetvételnyi szünetet, közbeszól:
- Akkor megb**zod mégegyszer!
Szeptember 1.
Most naplót írok. Szerettem volna ideírni, hogy mikor kezdtem bele, de hiába kérdeztem már reggel óta az emberektől, hogy hány óra van, mindig mindenki mást mondott! Úgyhogy csak annyit mondhatok, hogy a sárga színű kör nemrég lement és felment az ezüst színű.
Szeptember 2.
Bár hétfő van, jól telt a napom. Egész reggel egy jó viccen röhögtem. A Béla mesélte pénteken. Kicsit fáradt voltam, mert tegnap videót néztünk. Már eleve későn kezdtünk bele, mert tök sokáig tarott összeszedni 19 embert, mert a filmre rá volt írva, hogy 18 alatt nem ajánlott.
Szeptember 4.
Ma vezetni tanultam. Amikor beültem az autóba nagyon ideges lettem, mivel ott három pedál volt, nekem meg csak két lábam van.
Ma kiderült, hogy terhes vagyok. Ikreket várok. Ezt onnan tudom, hogy vettem két terhességi tesztet és mind a kettő pozitív lett. Nem is olyan gáz a terhességi teszt, azt hittem nehezebb kérdések lesznek.
Szeptember 11.
Ma a férjem otthon hagyta a mobilját. Felhívtam őt, de csak a hangposta jelentkezett. Hagytam neki üzenetet, hogy jöjjön haza a mobiljáért. A mai nap csupa bosszúság ért. Egyrészt 3 órát várakoztam a mozgólépcsőn, mert áramszünet volt a plázában. Aztán amikor a főnök hívott, nem tudtam bemenni. Ugyanis ki volt írva az ajtóra, hogy ,,HÚZNI". Én mondtam is,hogy ,,húúú", de az ajtó nem nyílt ki.
Szeptember 25.
Ma kaptam ajándékba két vasgolyót,de az egyik elveszett, a másikat elrontottam. Sajnos a kifestőmet már kifestettem, de a férjem adott egy lapot, aminek a két oldalára rá vol írva, hogy ,,FORDÍTS". Ezzel elment a délután.
Szeptember 30.
Ma akartam venni egy miniszoknyát, de az eladó közölte, hogy az egy öv.
Megkérdezte az egyik ismerősöm, hogy:
- Mennyi az évi fizetése?
- Sajnos,nem ismerek semmilyen Évit.
Október 1.
Már egy hónapja írom a naplómat. Gyötör a kiváncsiság, hogy vajon érdekli-e az embereket egy szöszi naplója. Amíg ez kiderül, addig elkezdem kiszínezni a vadiúj kifestőmet. Mindenkit puszil:
Szöszi
- Miért sírsz, Móricka?
- Mert a tanító bácsi intőt és verést ígért a testvéremnek, amiért pálpusztait dugott a táskájába.
- És ez neked miért fáj?
- Mert ikrek vagyunk és a tesóm már hazament.