-
ViccFaktor »
-
Iskolai viccek 218. oldal
Az új tanárnő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanárnéni a legény mellé ül a bakra. A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel. A városi tanítónőt lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
- Honnan tudja a bika, hogy, izé, szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja? - kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el, ahogy a birkáknak és a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
- Hát minden jót!
- Köszönöm a fuvart! - mondja a tanítónő. - És majd látogass meg egyszer. Majd ha már elmúlt a náthád.
- Pistike! Tudsz mondani olyan nevet amit th-val írunk?
- Igen. MargiT-Híd.
Nyelvtan óra az iskolában:
- Én csinos vagyok. Na gyerekek, milyen időben van ez a mondat?
- Múlt időben, tanárnő kérem!
Egy katolikus iskola ebédlőjében a gyerekek ebédért állnak sorba. A fal mellett egy asztalkán nagy tál alma van, mellette egy tábla:
"Csak egyet vegyél, ne felejtsd, az Úr figyel."
Mikor tálcára rakják az almát, a levest, a másodikat, a sor végén egy tálcán csokis sütemények sorakoznak. Odaszól Pistike a szomszédjának:
- Ebből sokat vegyünk, az Úr szeme úgyis az almán van.
Pistike dobol a padon óra alatt.
- Miért dobolsz Pistike?
- Elijesztem az oroszlánokat.
- De hisz itt nincs oroszlán.
- Na, látja! Ugye milyen jó módszer?
Történelemórán a tanár:
- Hogy hívták Árpád feleségét?
- Pehely!
- És ezt miből gondolod, kisfiam?
- Hát a Vikidál azt énekli: Árpád népe hej!