Levélváltás

Tisztelt Temetkezési Vállalat!

Nem vagyok egy panaszkodó típus, de ami tegnap történt, az egyszerűen felháborító!!!
Először is: nem a kijelölt ravatalozóba irányítottak bennünket,s veterán anyánk helyett félórán keresztül sirattunk egy öngyilkos prostituáltat! Ezután egy órán keresztül sírtunk halott nélkül, ugyanis valaki helyett tévedésből eltemették az anyánkat! Halott nélkül ugyebár nincs temetés, így aztán kiásták, s bár kissé sarasan, de felravatalozták! Ezt követően a gyászzenét összecserélték a Boney M. együttes "Bahama mama" című számával. Az unokák táncra perdültek a ravatalozóban úgy kellett lefogni őket...
A szónok még így is késve érkezett, s nem elég, hogy raccsolt, ráadásul a búcsúbeszédeket is összecserélte, s arról a bácsiról beszélt, aki helyett tévedésből eltemették az anyánkat.
A gyászoló tömeg könnyezett. . . a röhögéstől, mikor anyánkról ilyeneket mondott: "...fiatal korától kezdve pödörte kackiás bajuszát..."
Olyan unokákat sorolt föl, akikről nem is tudtunk, s anyánk négy szép lányáról beszélt, közben pedig hatan vannak, s valamennyien fiúk. Aztán végre elindultunk a sír felé. Sietni kellett, mert késésben voltunk, így aztán úgy robogott a halottat szállító kocsi, hogy csak futva tudtuk követni!
A fiatalabbaknak izomlázuk lett, az idősebbek csak akkor értek oda a sírhoz, mikor már indultunk visszafelé. A kocogó gyászmenetünket keresztezte egy egyházi temetés menete,s az úttörők összekavarodtak a ministránsokkal.
Ekkor még azt hittük, külön szerencse, hogy egymás mellé esett a két sír, mert legalább nem kallódtak el a gyerekek. A kocsiról leemelték a koporsót, s a feneke egyetlen reccsenéssel kiszakadt. Igaz, azonnal visszakalapálták három szöggel, de a sírásó minden második ütésnél az ujját találta el, s úgy káromkodott, hogy a szomszéd sírnál elájult a pap. A két sírnál egyszerre beszélt a pap és a szónok, s képzeletben hol a mennyben jártunk, hol a Pártközpontban.

Tisztelettel: Z. Vilmos


Válaszlevél:

Tisztelt Z. Vilmos!

Köszönjük panaszos levelét! Igazán jólestek sorai! Önnek mindenben igaza van! Sajnos még sok apró kis hiba akad a temetéseinknél!
Reméljük azonban, hogy mire Önre sor kerül, már hiba nélkül temetkezünk, s Önnek nem lesz majd semmi kifogása velünk szemben! Bízva a mielőbbi találkozásban...

Tisztelettel : a Temetkezési Vállalat

Kitartó vadász

Megy a vadász az erdőben, egyszer csak meglát egy barlangot. Belő kettőt, kis idő múlva sértetlenül kijön a medve:
- Ejnye vadász, megpróbáltál megölni. Ezt egy módon úszhatod meg, ha les**psz.
A vadász nem tud mit tenni, megteszi amit a medve kért. Másnap megint elmegy a barlanghoz, ezúttal egy géppisztollyal. Beleereszt egy sorozatot, kis idő múlva sértetlenül kijön a medve:
- Ejnye vadász, megint megpróbáltál megölni. Ezt egy módon úszhatod meg, ha les**psz.
Hát a vadász megint megteszi, hogy mentse az életét. Harmadnap már semmit sem bíz a véletlenre, teljesen felfegyverkezve megy a barlanghoz. Beereszt 3 rakétát. Hatalmas dörrenés, a barlang teljesen összeomlik, óriási porfelhő.A vadász már épp elégedetten indulni készül, mikor a romok alól sértetlenül előmászik a medve a vállát porolgatva:
- Vadász, vadász te s**pni jársz ide...

Lenin és a csontvázak

Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik és kimegy sétálni a Vörös térre. Világítás nincs, így az éjszakában csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontvázpolgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Katalin cárnő.
- Hú, milyen szerencsém van! Találkozhattam a nagy államalapítóval! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka megint csak forgolódik az ágyában, így ismét sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Kutuzov tábornok. - jön a válasz.
- Hú, mekkora szerencsém van megint! Találkozhattam a nagy Napóleon verő hadvezérrel! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka ismét csak forgolódik az ágyában, így új sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Csontváz az anyád kínja! Vasgyári munkás vagyok és most jövök az éjszakai műszakból!

Székrekedés

A kórházban egy beteg székrekedéssel küszködik. Az orvos végül hashajtó alkalmazása mellett dönt, szegény beteg kap is egy hatalmas adagot. Hamarosan rá is jön a hasmenés, de már nem jut el a WC-ig. Zavarában végül úgy dönt, megszabadul a "bizonyítéktól". Becsomagolja egy lepedőbe, és kidobja a nyitott ablakon, egyenesen egy részeg fejére.
A kórház portása nagy kiabálásra figyel fel, kirohan, és azt látja, hogy a részeg harciasan dülöngél a járda közepén, nyakában a kétes tisztaságú lepedővel.
- Hát magával meg mi történt? - kérdi tőle.
- Megtámadott egy szellem, de én a szart is kivertem belőle!

Címkék