Háborús történet

A II. Világháborúban egy amerikai katona egy kemény bevetés után éppen szabadságára indult angliai állomáshelyéről. Felszállt egy vonatra, majd ülőhely után kutatva benyitott egy fülkébe. Ott egy elegáns angol úriember, a felesége és a lánya ült. A negyedik ülőhelyet egy kis szobakutya foglalta el.
A katona udvariasan megkérdezte a nőtől:
- Elnézést, szabad ez a hely?
- Maguk amerikaiaik olyan udvariatlanok! - felelte a nő gőgösen. - Nem látja, hogy foglalt a szék?
A katona elnézést kért, majd végigjárta a vonatot, de mindenhol foglaltak voltak a fülkék. Ekkor visszatért az angol házaspár fülkéjéhez, és újra benyitott:
- Ne haragudjon hölgyem, de nem fogná az ölébe a kutyáját, hogy leülhessek? Nagyon fáradt vagyok, és még messze a végállomás!
A nő hidegen ránézett:
- Maguk, amerikaiak! Nemcsak udvariatlanok, de még ráadásul pimaszak is!
A katona megszégyenülten húzódott vissza a peronra. Egy óra múlva nem bírta tovább, bement a fülkébe, megfogta a kutyát, majd a lady sikoltozása közepette lehúzta az ablakot, és kidobta a vonatból.
Ekkor megszólalt az angol úr:
- Maguk, amerikaiak mindent rosszul csinálnak! Nem a jó kezükben fogják a villát, nem az út jó oldalán közlekednek, ráadásul nem a jó szukát dobják ki az ablakon...

Nagy becsapások

1824-ben egy nyugdíjas ács - név szerint bizonyos Lozier - bejelentette, hogy a Manhattan sziget déli felén található szeméttelep túlságosan súlyos. Szerinte a helyzetet megoldandó, a szigetet az északi felénél fogva ki kell vontatni a tengerre, majd 180 fokot elforgatva eredeti helyére visszajuttatni. A művelet kitűzött napján azonban - miután több száz munkás és nézelődő jelent meg a helyszínen - Lozier és bűntársai "egészségük megőrzése érdekében" elhagyták a várost.

1917-ben Sir Arthur Conan Doyle (Sherlock Holmes szellemi atyja), mint "lelkes okkultizmus-hívő" bejelentette, hogy bizonyítékai vannak szellemek, manók és tündérek létezéséről. A - feltehetőleg két fiatal lány által készített - fényképeken egy erdős patak mellett szárnyas szellemek és manók voltak láthatók. Körülbelül 66 évvel később a lányok (immár öregasszonyként) bevallották, hogy papírból kivágott szellemek előtt pózoltak, amiket kalaptűkkel erősítettek fel.

1934 április 19-én Robert Wilson és egy társa a Loch Ness tó partján sétáltak, amikor a hírhedt szörnyet látták fluoreszkálni. Készítettek egy képet is róla, amelyen egy "tengeri szörny látható púpos háttal és hosszú nyakkal".
1995-ben Wilson társa halálos ágyán beismerte, hogy a kép egy játék tengeralattjárót ábrázolt hamis tengeri kígyó fejjel.

Címkék