Levél a frontról

"Drága Egyetlenem!

A háború iszonyata sokaknak elvette erejét, de én minden akaratommal kitartok, csak arra gondolok, mikor láthatlak újra, nem adom fel, mert tudom, hogy vársz rám, tudom, nemes a cél, amelyért ha kell, az életemet is feláldozom. Veszteségeink jelentősek, testvérként szeretett barátom tegnap esett el, szó nem jött ki torkomon, könnycseppet nem hullattam, csak arra gondoltam az embertelenség közepette: valaki odaföntről vigyáz rám, velem ez nem, nem történhet meg soha.

Lépésről lépésre nyomulunk előre, minden négyzetméterért meg kell küzdenünk, ember embernek farkasa, vér, velő, sikoly. Remélem, hamarosan újra magamhoz szoríthatlak, csókold meg helyettem a gyerekeket is.

És ne szomorkodj: a porszívó ugyan elfogyott, de a túlélők szerint maradt még DVD negyven rugóért.

Ölel urad:

Máté Sándor"

Háború

A skót nagypapa a háborús élményeit meséli az unokáinak:
- Az ellenség körülvett minket. Az élelmiszer tartalékaink kimerültek. Nem volt mit ennünk, és egy csepp vizünk sem volt, s mikor megérkezett a felmentés már majdnem szomjan haltunk...
- Víz nem volt a közelben? - kérdi az egyik unoka.
- Dehogynem volt. Csak abban fürdött az egész század!

Veterán katonák

Két veterán 50 évvel a háború után találkozik:
- Te, emlékszel azokra a brómtablettákra amit azért kaptunk, hogy ne legyünk olyan kanosak?
-Igen, miért?
-Mert nálam lassan kezd hatni...

Címkék