-
ViccFaktor »
-
Közlekedési viccek 478. oldal
Kedves Jani!
Remélem, tudsz rajtam segíteni! Egy nap otthon hagytam a férjemet a tévé előtt és elmentem bevásárolni. Talán 2 kilométerre járhattam a házunktól, amikor az autó motorja hirtelen leállt és nem tudtam újra beindítani.Visszamentem a férjemért, hogy segítsen, és máig sem tudom felfogni a látványt, ami fogadott! A férjem a szomszéd lányával hempergett az ágyban! Én 32 éves vagyok, a férjem 34, a lány meg csak 19! A férjem beismerte, hogy már fél éve találkozgatnak! Nem tudom, most mihez kezdjek, kérlek, segíts!!!Kedves Magdi!
Annak, hogy ilyen rövid távolság megtétele után leáll az autó motorja, több oka is lehet. Először ellenőrizd, nem dugult-e el az üzemanyagtömlő. Ha tiszta, ellenőrizd az összes vezetéket ami a motorhoz vezet. Szintén ellenőrizd az összes kábelt is, nincs-e valamelyik elszakadva. Ha a probléma még mindig fennáll, nézd meg, nem hibásodott-e meg az üzemanyag szivattyú és kap-e a motor rendesen üzemanyagot.
Remélem, hogy tudtam segíteni!
Jani
A munkahelyemen leépítés miatt el kellett búcsúznunk az egyik kollégától. Rendeztünk a tiszteletére egy búcsúebédet, amin mindenki jól érezte magát. Az ebéd végén megszólalt a főnök: "Hát ez olyan jó buli volt, hogy minden héten tarthatnánk egy ilyet!"
Hirtelen mindenki elcsendesedett. Csak ültünk némán, és bámultunk magunk elé, mint szarvas az út közepén a közeledő kamion reflektorfényében.
Amikor a vonat beért Hegyeshalomra, a kalauz azt kiáltotta hangosan, hogy He-ha! Az egyik utas csodálkozva kiszólt :
- Mi az hogy He-ha???
- Csak nem képzeli hogy kimondom az egész város nevét?
Az utas erre hangos vihogásba kezdett .
- Most meg mit nevet ? - kérdi a kalauz.
- Kiváncsi leszek mit fog kiabálni, ha Piliscsabára érünk?
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Megy a nyuszika az erdőben, egyszer csak a fejére esik egy piros bicikli. Felnéz az égre, nem lát semmit. Megy tovább, megint a fejére esik egy ugyanolyan piros bicikli, mint az előző. Megint felnéz, megint semmi. Megy tovább, megint a fejére esik egy piros bicikli. Felnéz az égre, és látja, hogy ott a bagoly.
- Bagoly, te dobálsz engem piros biciklikkel?
- Igen.
Egy fazon stoppol egy eléggé gyér forgalmú úton. Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk meg sem várva hogy az megálljon, kinyitja a jobb oldali ajtót és beugrik...
Meglepődve látja, hogy a kocsiban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább.
Első megdöbbenéséből feleszmélve - arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik - elnyújtózik az ülésen, és ekkor veszi észre, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek.
Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik.
Az emberünk köpni nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra, ahogy épp az útirány megkívánja.
Végül elérkeznek egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a parkolóba.
A stoppos, aki ekkora már eléggé be van rezelve, félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon kipattan és berohan a töltőállomásra.
Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast és éppen belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott férfi.
Az egyik rápillantva odaszól a másiknak:
- Te Karcsi! Itt az a csávó aki beugrott a kocsiba amikor toltuk!