-
ViccFaktor »
-
Matek viccek 25. oldal
Egy kimerítő nap után a suliból hazaérve befeküdtem egy kád habos vízbe, hogy kipihenjem a a matekdoga fáradalmait. Elnyúltam a vízben, és fogalmam sincs, honnan jött rám, de a nagylábujjamat szórakozottan bedugtam a kád végében lévő csap csövébe. Amikor ki akartam húzni, meg sem mozdult. Kikiabáltam anyunak, hogy jöjjön és segítsen, de ő sem tudta kiszabadítani, pedig még a szappant is bevetettük. Azt mondta, hogy ne izgassam magamat, hoz segítséget. Legnagyobb rémületemre meg is érkezett a segítség: a szomszédunk, aki beállított az ezermesterládikájával meg a fiával, aki nagyon helyes srác! Miközben próbálták kiszabadítani a lábamat, ott kellett feküdnöm a kádban, és igyekeztem eltakarni magam a fürdőhabbal. Állítólag öt perc múlva már ki is szabadultam, de nekem óráknak tűnt. Legszívesebben a lefolyón a vízzel együtt én is eltűntem volna.
Egy átlagos matekóra...
Amikor a hetedik órád matek
Mórickát felelteti a matektanár:
- Ha van öt kiló almám, és kilónként hat forintot kérek, mennyit fizetsz érte?
- Huszonöt forintot.
- Kisfiam buta vagy! Elégtelen!
Most Móricka padtársa a soros, de még oda súgja neki Móricka:
- Te se adj érte többet!
A vers:
Ég a gyertya, ég!
El ne aludjék!
Aki lángot látni akar,
Mind leguggoljék!
Elemzés:
A gyertya égése egyértelműen a szerző bizakodását fejezi ki a 48-as szabadságharccal kapcsolatban, és ismétléssel fokozza a forradalom dicsőségét, valamint folytatásra buzdít a 2. sorban: "El ne aludjék!"
A 3. és 4. sorban a szerző mintegy szintre helyezéssel kritizálja a hatalmon levő rendszert, s kifejezi azt, hogy csak akkor lehet harcolni ellene, ha leguggolunk, vagyis a hatalom szintjére ereszkedünk. Valamint a 4. sorban levő vesszővel kiemel, érzelmi nyomatékot ad a dicsőséges felszólításnak.
(Móricz üdvözli az újszerű szabadságharc-ábrázolást, bár ő 1848-ban még nem élt, de később üdvözli, majd az oviban többször elszavaltatják vele, mint Petőfivel akkor a Nemzeti dalt!)
Mikor a matektanár megkérdezi, hogy érted-e a feladatot