Az iskolában azt mondja a tanár a gyerekeknek:
- Mondjatok különböző állatneveket!
- Macska. - mondja Kati.
- Ló - mondja Pisti.
- Kutya - mondja Józsi.
- Kutya - válaszol Móricka.
- Kutya? Dehát az már volt.
- Tudom, de ez egy másik kutya.
- Móricka, miért piszkálod az orrodat az órán?
- Azért, tanító néni, mert otthon anyukám nem engedi.
Órán a tanár azt ecseteli, hogy az öndicséret büdös. Ekkor feláll Pistike:
- Tanár bácsi, Móricka itt mellettem túlságosan öndicsérte magát!
- Móricka, ne menj folyton a diszkóba, mert elromlik a hallásod.
- Köszi mama, már vacsoráztam.
- Bizony, gyerekek, az állatok ugyanúgy éreznek fájdalmat, mint az emberek. Kár ezen nevetgélni, Móricka!
- Én nem azért nevetek, csak eszembe jutott, mit érezhet a százlábú, ha fájnak a tyúkszemei, vagy a zsiráf, ha torokgyulladása van.
Mórickát fülön csípi az anyja:
- Mit hallok kisfiam, hogy csúnya szavakra tanítod a papagájt?
- Dehogy mama, pont fordítva, én csak azokat a szavakat ismétlem előtte, amiket nem szabad kimondania!