Derrick felügyelő fel-alá járkál az irodában, keres valamit. Benéz a szekrényekbe, az asztal alá, tologatja a székeket. Végül odafordul a társához:
- Te, Harry, nem láttad véletlenül a bőrtáskámat?
- Dehogynem. Ott van a szemed alatt, Stefan.
- Szép öltönyöd van! - mondja Kovácsnak a kollégája.
- Új, tegnap kaptam ajándékba a feleségemtől.
- És mire kaptad? Születésnapod van talán?
- Nem, csak úgy meglepett vele. Tegnap hamarabb hazaértem a munkából, és ez ott volt ledobva a szék karjára a hálószobánkban.
- Jean! Elég a fizetése?
- Ha meggyújtom, uram...
Egy állatkert szert tett egy ritka fajtájú gorilla nőstényre.
Néhány héttel később a gorilla elkezdett furcsán viselkedni, eszeveszetten
rohangált, kiabált, senki nem mehetett a közelébe. Kihívták az állatorvost, aki gyorsan megvizsgálta, majd kijelentette:
- A nőstény éppen párzási időszakban van, és igen erősen tüzel. De ami még rosszabb, nem volt egyetlen gorilla hím sem az állatkertben. A vezetőség nem tudta mit tegyen, amikor eszükbe jutott Tibi, a parasztgyerek, aki takarítóként dolgozott. Tibi arról volt híres, hogy igen erősen érdeklődött bármilyen fajtájú nőnemű egyén iránt.
A vezetőség tehát gondolt egyet, és megkörnyékezte Tibit:
- Tibikém, megdugnád a gorillát 100.000 forintért?
Tibi gondolkozott erősen, majd kijelentette, még egy nap gondolkodási időt kér. Másnap aztán a vezetőség elé állt, és így szólt:
- Rendben van, de csak három feltétellel.
Egy: csókolózni, aztat meg mán nem fogok vele!
Kettő: soha, senki ebben a büdös életbe meg nem tudhassa, mert nem
akarom, hogy mindenki rajtam röhögjön!
- Rendben van Tibikém, mi a harmadik?
- A harmadik..., nos, hát... adhatnának egy kis haladékot, amíg
összeszedem azt a száz rongyot!
A főnök diktál az új titkárnőjének:
- Írja, hogy összehívunk egy megbeszélést a témában keddre.
- Főnök, a keddet egy vagy két d-vel írjuk?
- Tudja mit? Legyen a megbeszélés szerdán...
Mit is mondhatnék magamról?
1975. 07. 18-án születtem a San Francisco-tól 9833 km-re lévő Budapest III. kerületében, egy kórházban, az Édesanyám által.
Szeretem a kihívásokat!
Például mikor mondják hogy "Zsolti gyere ki!", mindig boldogan rohanok az ajtó felé.
A kifogásokat viszont nem szeretem.
Főleg ha csukáról van szó. Ezért nem lettem halász...
Az életben ha kell keményen megállom a helyem.
Például a buszon ha minden hely foglalt.
Együttműködő vagyok.
Ha kérnek szívesen beszállok munkatársaim ütlegelésébe, rugdosásába.
És a későbbiekben, mint vezető is jól eltudnám látni feladataimat.
Sokkal jobban mint egy rézdrót.
Szabadidőmben szomorúfűzfákat vidítok fel, és vadgesztenyéket szelídítek.
Referenciáim: láttam már hogy más hogy dolgozik.
De legalábbis mentem már el olyan mellet aki dolgozott már valahol.
Ha érdekli az ajánlatom a sikátor út 6 alatt keressen fel - balra a 2. doboz.
Üdvözlettel: Zsolti