-
ViccFaktor »
-
Munkahelyi viccek 260. oldal
A minap az autónkért mentünk a szervízbe. Odaérkezésünkkor közölték, hogy sajnos bent felejtették a kulcsot a kocsiban, de már dolgoznak rajta, hogy kinyissák az ajtót. Látom, hogy egy szerelő lázasan munkálkodik valami szerszámmal a vezetőoldali ajtó kinyitásán. Gondoltam egyet, és megnyitottam a jobboldali első ajtót. Kinyílt. Odaszóltam a szerelőnek:
- Nézze, ez nyitva van!
Erre ő fel sem nézett a munkából:
- Tudom, azzal már kész vagyok!
- SZÁMOMRA OLYAN VAGY, MINT EGY TESTVÉR.
(Pont mint az a mafla, pizza-képű, bunkó bátyám.)
- MOSTANÁBAN TÚL BONYOLULT AZ ÉLETEM.
(Nem akarom hogy itt maradj, miközben a másik 8 pasim telefonon hívogat...)
- MUNKAHELYEN (UTCÁN, STB...) NEM ISMERKEDEK.
( ... veled meg sehol a naprendszerben.)
- NEM TE VAGY A HIBÁS, HANEM ÉN!
(Nem én vagyok a hibás, hanem te!)
- MOST CSAK A KARRIEREMRE KONCENTRÁLOK.
(Dög unalmas munkám van, de az is jobb mint veled itt randizgatni.)
- TISZTASÁGI FOGADALMAT TETTEM!
(Legalábbis, hozzád hasonló hapsikkal nem mocskolom be magam.)
Ahogy a férfiak visszautasítanak:
(és amit valójában gondolnak)
- MOSTANÁBAN TÚL BONYOLULT AZ ÉLETEM.
(Ronda vagy!)
- MUNKAHELYEN (UTCÁN, STB...) NEM ISMERKEDEK.
(Ronda vagy!)
- NEM TE VAGY A HIBÁS, HANEM ÉN!
(Ronda vagy!)
- MOST CSAK A KARRIEREMRE KONCENTRÁLOK.
(Ronda vagy!)
- TISZTASÁGI FOGADALMAT TETTEM!
(Ronda vagy!)
- SZÁMOMRA OLYAN VAGY, MINT EGY TESTVÉR.
(Bűn ronda vagy!)
Egy fiatalember állást kap egy kereskedőnél. Az első munkanapon az üzletvezető a fiú kezébe nyom egy seprűt és azt mondja neki:
- Az első feladata az lesz, hogy seperje fel a padlót!
A fiú felháborodik:
- De hiszen én főiskolát végeztem!
- Ja, erről megfeledkeztem. - feleli a főnök. - Na, várjon, akkor megmutatom, hogy kell csinálni.
Az öreg királyt már nagyon terhelte az ország gondja. Mivel három leánya volt, elhatározta, hogy az egész királyságát a legszűziesebb és a legártatlanabb leányának adja át. Magához rendelte őket, majd egyenként beszólította a trón várományosait a dolgozószobájába. Elsőnek a legnagyobb leánya járult a színe elé. Mikor kölcsönösen köszöntötték egymást, az öreg király letolta a nadrágját és az alsó gatyáját, és megkérdezte.
- Mit látsz kisleányom? - kérdezte arra a bizonyos pontra mutatva.
- Az, édesapám? Hát az egy f.....
- Jól van leányom, elmehetsz!
Látta a király, hogy a legidősebb örökös már eléggé felvilágosult, ezért szólította a középsőt. Vele szóról-szóra megismétlődött a jelenet. Nem volt más választása, hívta a legkisebb királykisasszonyt. Azt remélte, hogy talán ő ártatlanabb nővéreinél. Újra levetkőzött, és a legfiatalabb leányától is megkérdezte.
- Meg tudod mondani, hogy mit látsz?
A kisasszony egy ideig nézegette, nézegette a kérdéses testrészt, majd megszólalt.
- Hát nem tudom megmondani.
- Hogy, hogy nem tudod megmondani? - kérdezte reménykedve az öreg király. - Ez édes leányom, ez egy f...!
- Ez édesapám? Az lehetetlen! Az Árgyílus királyfié az igen! De ez? - csóválta a fejét csodálkozva.
Bank vezérigazgatója így szól az alkalmazotthoz:
- Mit csinál a pénztárosunk?
- A kasszát hozza rendbe.
- És hol van?
- Lóversenyen.
- Főnök úr, én felmondok - jelenti be a takarítónő a bankfiók igazgatójának. - Nem tudom elviselni a bizalmatlanságukat!
- Mi az, hogy bizalmatlanság? Még a páncélszekrény kulcsát is mindig itt hagyom az íróasztalon!
- Az igaz, de a kulcs nem illik a zárba!