-
ViccFaktor »
-
Munkahelyi viccek 304. oldal
Néhány évvel ezelőtt, a számítógépek kora előtt:
- Az alkalmazás a munkaviszonnyal volt összefüggésben.
- A program egy előadás menetét szabályozta.
- Az ablak az a valami volt, amit utáltál tisztítani.
- A billentyűzet a zongorához tartozott.
- A memória csak az évek múltával romlott el.
- Tömöríteni csak a faleveleket kellett.
- Bejelentkezni csak a lakhelyre kellett.
- Egy merev lemez csak a lakatosokat érdekelt.
- Az egérpadon kis szürke állatkák üldögéltek.
- Kivágni ollóval kellett.
- Beillesztéshez elengedhetetlen volt a ragasztó.
- A hálóval csak halászok meg pókok törődtek.
- Egy vírus csak ágyba döntött, a könyvtáradat és a lemezgyűjteményedet békén hagyta.
Egyik este egy férfi és egy kolléganője sokáig túlóráztak az irodában, ezért a férfi felajánlotta, hogy hazaviszi a nőt az autójával. Csupán egy ártatlan gesztus volt csak, de a férfi mégis úgy döntött, hogy nem említi meg otthon a feleségének, aki elég féltékeny természetű.
Másnap este a házaspár vacsorázni indult az autóval. Egy piros lámpánál megállva, a férj lenézett a kocsiban, és meglátott egy tűsarkú cipőt, ami az utasülés alól lógott ki. Óvatosan felvette, és amikor az asszony nem nézett oda, gyorsan kidobta az ablakon.
Amikor megérkeztek az étteremhez és ki akartak szállni, a feleség megszólalt:
- Drágám, nem tudod hová lett a fél pár cipőm?
A hapsi bemegy a kocsmába és rendel egy sört.
- 120 forint lesz! - mondja a csapos.
Hapsi elővesz 120 db egyforintost és beszórja a pult mögé! A csapos nagyon ideges lesz, de hát nem tehet semmit.
Másnap ismét bemegy és iszik egy sört. Fizetéskor ad egy kétszázast a csaposnak aki a visszajáró 80 forintot szétszórja a kocsmában. Mire a hapsi letesz negyven forintot a pultra:
- Kérek még egy sört!
1900-ban: Ha a családfő lóerejéről beszéltek, az azt jelentette, hány lova van.
Ma: A lóerő azt jelenti, mekkora a terepjárója.
1900-ban: Sikeres volt az a férfi, aki tetőt tudott építeni a család feje fölé.
Ma: Ugyanehhez kell egy tető, egy szép kert, 2 autós garázs, medence, és ez még csak a hétvégi ház.
1900-ban: Az apa megtudakolta az orvostól, hogy mikor fog megszületni a baba.
Ma: Az apának szájmaszkot kell viselnie, tudni a megfelelő légzéstempót, és gondoskodni róla, hogy fel legyen töltve a kamera.
1900-ban: Az apák után fiaik örökölték a ruhákat.
Ma: A gyerek fel nem venné apja ruháit, még akkor sem ha meztelenül kellene járnia.
1900-ban: Az apa számíthatott fiára, hogy átveszi tőle a családi vállalkozás vezetését.
Ma: Az apa azért könyörög a fiának, hogy jöjjön haza a koleszból és állítsa be a DVD-felvevőt, vagy installálja az új programokat a számítógépen.
1900-ban: Az apák pipáztak.
Ma: Ha ezt megpróbálják, kiküldik őket az udvarra, egy tüdőrákról szóló kiselőadás kíséretében.
1900-ban: A munkából hazatérő apát a család a vacsoraasztalnál várta.
Ma: Egy cédula várja, amin ez áll: "Peti edzésen, Kati zeneórán, én meg a könyvklubban, találsz pizzát a hűtőben!"
1900-ban: Apa és fia négyszemközt beszélgettek horgászás közben.
Ma: Az apa kirántja a fia füléből a fülhallgatót és belekiabál: "Mikor érsz rá végre?"
1900-ban: Az apa vett egy színesceruza készletet a gyereknek, és az nagyon boldog volt.
Ma: Az apa vesz egy 30 ezer forintos építő játékot, és a kölyök azt üvölti: "Én Segát akartam!"
1900-ban: Ha apa az ágyban reggelizett, sült szalonnát evett, tojással és krumplival.
Ma: Kap egy kis zabpelyhet meg egy kiselőadást a koleszterinszintről.
1900-ban: Az apák büszkén azt mondták: "Az én házam az én váram!"
Ma: Azt mondják: "Isten hozott a pénznyelőben!"
1900-ban: Az apákat soha nem ismerték el igazán.
Ma: Az apákat soha nem ismerik el igazán.
Diplomás munkanélküliség
- Ej, hát milyen pincér maga? - bosszankodik a vendéglős. - Már megint eltört egy pezsgőspoharat. Remélem ez volt az utolsó!
- Nem, főnök, még van három.