-
ViccFaktor »
-
Munkahelyi viccek 330. oldal
A munkavállaló kívánságlistája a munkáltató felé:
1. Soha ne adj munkát nekem reggel. Mindig várd ki a délután 4 órát, és akkor add ki a sürgős feladatokat. Az egy órával későbbi határidő mindig frissítőleg hat.
2. Ha a munka tényleg halaszthatatlan, akkor lehetőleg minden 10 percben rohanj be az irodába, és kérdezd meg, hogy állok? Ez segít. Vagy még jobb: állj folyamatosan mögöttem, és adj tanácsot minden billentyűleütés előtt.
3. Ha el kell menned, soha ne szólj senkinek, hova mentél. Ez segít abban, hogy kamatoztassam a kreativitásomat az ügyfelekkel szemben, amikor azt kérdezik, hová mentél?
4. Ha a kezem tele van papírokkal, dobozokkal, könyvekkel vagy egyéb cuccokkal, soha ne nyisd ki előttem az ajtót. Ez segít megtanulnom, milyen érzés lehet nyomorékként élni és később könnyebben elboldogulok az ajtókkal, ha egy balesetben elvesztem néhány végtagomat.
5. Ha egynél több feladatot adsz számomra, soha ne mondd meg, melyik a legfontosabb. Én gondolatolvasó vagyok, majd kitalálom egyedül.
6. A legjobb, ha mindig késő estig bent tartasz az irodában. Imádom ezt a helyet, és tényleg nem tudok hova menni munka után. A munkán kívül nincs is magánéletem.
7. Ha egy munkámmal elégedett vagy, tartsd titokban. Ha véletlenül kitudódna, azonnal előléptetést kérnék.
8. Ha nem vagy elégedett egy munkámmal, mondd el nyugodtan mindenkinek. Imádom, ha a munkahelyi pletykákban szerepelhetek. Arra születtem, hogy belém rúgjanak.
9. Ha a munkával kapcsolatban különleges előírásaid vannak, soha ne írd le őket. Tartogasd mindig akkorra, ha már majdnem készen vagyok. Ha hasznos útmutatásokat adnál, csak összezavarnál vele.
10. Soha ne mutass be a társaságodban lévő embereknek. A vállalati táplálékláncban én a plankton kategóriába tartozom. Ha esetleg mégis hivatkozol rájuk, agyafúrt módon kikövetkeztetem, kik ők.
11. Csak akkor legyél kedves velem, ha a munka, amit végzek, pozitív irányba változtatja meg az életedet.
12. Mondd el bátran az összes személyes problémádat. Nekem nincsenek ilyen gondjaim, és jó érzés tudni, hogy van valaki, aki nálam kevésbé szerencsés. Különösen szeretem az olyan történeteket, amiben azt ecseteled, milyen sok adót vontak le a jó munkádért kapott prémiumodból.
13. Várd meg az év végi értékelésemet, és AKKOR mondd el, mit kellett volna jobban csinálnom az évben. Adj egy közepes értékelést, egy szerény inflációkövető béremeléssel együtt. Igazából én nem a pénzért dolgozom.
Gázsi azt hallja mindenkitől, hogy a fejlett nyugati országokban már csak heti egy napot kell dolgozni. Kiutazik hát Németországba, s ott ez az első kérdése:
- Hát tessen már mondani, igaz, hogy itt csak heti egy napot kell dolgozni?
- Igen, mégpedig a hét közepén, szerdán...
- És tessék mondani: minden szerdán?
Jelentkeztem egy hipermarket műszaki osztályára eladónak. A felvételi beszélgetésen megkérdezték:
- Mennyit ért az elektromos készülékekhez?
- Nem sokat - feleltem. - Be tudom őket kapcsolni, de semmi több.
Nem kaptam meg az állást. Szerintük túlképzett voltam a munkára.
A férj csak hajnalban ér haza. A neje vészjósló hangsúllyal kérdezi:
- Hol voltál egész éjszaka?
- Képzeld, drágám, az új titkárnőm munkaidő végén behozott nekem egy kávét, sejtelmesen rámmosolygott, majd amikor lerakta a kávét az asztalra, szétnyílt a blúza, én nem bírtam visszafogni magam, és belecsókoltam a nyakába, erre ő teljesen megvadult, egymásnak estünk, elvesztettük a fejünket, végül a lakásán kötöttünk ki, és egész éjjel szeretkeztünk.
- Hazudsz! Fogadjunk, hogy már megint azt a qrva Windowst akartad felinstallálni a gépedre!
Az oktatási miniszter elmegy a borbélyhoz. Mikor belép, a borbély felkiált:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr!!! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, a miniszter megy haza taxin, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr!!! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos drága miniszter úr! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jajj, dehogy, drága miniszter úr! Én még mindig az vagyok, csak lyukas órám van.
Egyszer, nagyon régen egy karácsonykor Mikulás éppen hatalmasa ajándékosztó körútjára készülődött... de problémák merültek fel.
Négy manó segitője beteget jelentett, a segédmanók pedig nem tudtak olyan gyorsan ajándékot gyártani, mint a főállásúak. Mikulás ekkor érezte meg, hogy itt még bajok lesznek. Aztán Mikulásné váratlanul bejelentette, hogy kedves édesanyja náluk tölti az ünnepeket.
Ez még jobban kiboritotta a már amúgy sem nyugodt öreget. Amikor kiment, hogy befogja rénszarvasait, rá kellett döbbennie, hogy három közülük vemhes, kettő pedig a keritést átugorva ismeretlen helyre távozott. Még nagyobbra nőtt a stressz.
A szán megpakolásához kezdett, de az oldalsó merevítő eltörött, az ajándékos zsák a földre esett, tartalma pedig ripityára tört. A síráshoz közel álló Mikulás, hogy idegeit megnyugtassa, a konyhába ment egy csésze kávéra és egy kupica pálinkára.
Amikor rájött, hogy a manók eldugták kedvenc pálinkás butykosát, csalódottságában ezer darabra törte a kávéscsészéket. Seprűért ment, de az egerek már rég szétrágcsálták a ritkán használt házi szerszámot.
Ekkor szólalt meg a csengő.
Mikulás kissé felpörögve indult ajtót nyitni, ahol egy angyalkát talált egy hatalmas karácsonyfával. Az angyalka nevetve köszöntötte:
- Boldog karácsonyt, Mikulás! Hát nem csodálatos nap a mai? Elhoztam neked ezt a gyönyörű fát. Nézd, milyen szép! Hová állítsam?
Hát így kezdődött az a hagyomány, hogy a karácsonyfa csúcsára mindig egy angyalkát húznak.