A frissen bevonult ejtőernyős újoncoknak tartja az első foglalkozást a kiképző:
- A tanfolyam három hetes lesz. Az első héten szétválasztjuk a gyerekeket és az igazi férfiakat. A második héten szétválasztjuk az igazi férfiakat és az idiótákat.
Nagy csend, majd egy újonc:
- És a harmadik héten?
- A harmadik héten aztán elvégzik az első ugrásukat az idióták!
Egy utazási iroda előtt álldogál egy idős férfi és egy asszony, a kirakatot nézegetik. Az iroda vezetője felnéz a papírjaiból, meglátja az idős párt. Megesik rajtuk a szíve, és beinvitálja őket az irodába.
- Feltételezem, hogy az önök kis nyugdíjából nemigen engedhetnek meg maguknak egy külföldi utat, ezért úgy gondoltam, hogy cégünk most egy rendkívüli akció keretében megajándékozza önöket egy tengerparti nyaralással, és nem fogadunk el semmilyen elutasítást.
Az öregek természetesen örömmel elfogadták az ajánlatot. A főnök az egyik alkalmazotthoz fordult, és azonnal foglaltatott nekik egy ötcsillagos hotelben szállást és repülőjegyet.
Egy hónap elteltével megjelenik az idős hölgy az utazási irodában. Kedvesen fogadják:
- Milyen volt az utazás?
- Köszönöm, minden nagyon tetszett. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ki volt az az öregúr, akivel meg kellett osztanom a szobámat?
Egy építőipari munkás elmegy az orvoshoz, hogy már napok óta szorulása van. A doki megvizsgálja, majd fog egy nagy kalapácsot, és iszonyú ütést mér a delikvens hátuljára. Ezután elküldi vécére. Kis idő múlva kijön a páciens, boldogság sugárzik róla.
- Drága doktor úr! Hogyan hálálhatnám meg?
- Semmiség, de javaslom, hogy ezután ne a cementes zsákkal törölje ki a hátsóját!
Hatodik nap
Ma péntek van, ez miatt korán jövök be a melóba. Még ebéd előtt! A telefon csöng. Affene...
Fellapozom a kifogásnaptáramat. A "Napfolt tevékenység" bámul vissza rám. Hmmm, ebben érdemes elmélyedni. Két perc múlva felveszem a kagylót.
"Igen?" mondom.
"HOL A FÉSZKESBEN VOLT??? REGGEL ÓTA PRÓBÁLOM ELÉRNI!"
Utálom, ha velem kora reggel üvöltöznek. Ettől csak rossz kedvem lesz. Azt hiszem sejthető, hogy mennyire...
"Ja, persze. Ma reggel nagyon erős a napfolt tevékenység. Tudja, ez mindig megzavarja az elektronikát..." mondom édesen, mint a mézes cián.
"Huh? Hiszen reggel kitűnően tudtam beszélni a barátaimmal!"
"Igen, ez teljességgel lehetséges. A napfolt tevékenység ugyanis nagyon kiszámíthatatlan időben és helyen csap le. Például múlt héten is; volt itt egy fickó, akinek a fájljai aközben törlődtek, hogy ő velük dolgozott."
"Tényleg? Ez borzasztó!"
"Ugye? Hé, tudja mit? Megnézzem a könyvtárát?"
"Ó legyen szíves. Van egy-két nagyon fontos dolgom ott!"
"Oké. Mi is a loginneve?"
Megmondja. Az igazat megvallva ez arra hasonlít, mint amikor az ember egy halat akar lelőni egy hordóban. Kétszer. Elefántlövő puskával. Fejbe.
(Kell még nekem mondanom azt a "clikety-click" dolgot? Azt hiszem nem..)
"Hány file is van a könyvtárában?"
"Umm, hát van ugye az elméletem kidolgozása, ami kb. 20, akkor ott vannak az adatok, az szintén 20, aztán még 10 a könyvemből amit most írok."
"Hmmm, azt hiszem időben elkaptuk. Még van két file a könytárában...
Valami .cshrc, meg .login ..."
"AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaarrrrrrrrggggggggghhhh!"
Hallom, hogy a könnyei csobognak a telefonba - pfujj, felfordul a gyomrom.
"Most akkor mit tegyek???" szipogja.
"Sebaj. Le van mentve a cucc floppyra?"
"Igen, de az már több hetes!"
Begyújtom a lemágnesező egységet...
"Oké. Mi lenne, ha leugranék érte, aztán majd felrakjuk a rendszerre, hogy nyugodtan tovább dolgozhasson?"
"Nagyszerű lenne, de sajnos otthon van. Azt hiszem majd bejövök este, és majd egyedül felrakom."
"Persze, nyugodtan. De aztán ne felejtse a napfolt tevékenységet. Valahogyan védje le a lemezeit a sugarak elől."
"Hogyan? Csomagoljam alufóliába?"
"NE!!!! Az alufólia a legrosszabb a világon! Tudja, hogy mit csinál a mikróban, nem?"
"De..."
" Na látja. Akkor ne azt használjon. csak egy dolog mentheti meg a lemezeit a napsugaraktól... A mágnes. Csomagolja a lemezeit egy mágnesekkel megrakott zacskóba, a napfoltok azt nagyon utálják"
"Wow! Köszönöm!"
"Nem gond, szívesen"
A fene essen abba a jó szívembe...
(Fordította: Benő)
- Anyu, anyu, tudom, hogyan lesz a kisbaba! – mondja az ötéves kislány az anyukájának.
- Na, hogyan?
- Úgy, hogy a kisfiú beleteszi a himbilimbijét az előtte térdelő kislány szájába!
- Nem kislányom, a kisbaba nem így lesz. Így a fizetésemelés, az új bunda és az ékszerek lesznek…
Mit csinál a robot a szabadságán?
Kikapcsolódik.