-
ViccFaktor »
-
Múzeumi viccek 11. oldal
Egyszer Pécsen voltam és láttam ott egy gyönyörű múzeumot a barátnőmmel. Elhatároztuk, hogy bemegyünk. Láttunk is egy hatalmas kaput és gondoltuk ott kell bemenni. Ezért beindultunk, egy park féle volt ott, ahol emberek ültek. Úgy határoztunk, hogy mi is odaülünk közéjük. Egyre közelebb értünk hozzájuk. Kezdett gyanús lenni, mert mind köntösbe voltak, előszőr nem értettük, hogy miért. De mikor a mentőautót megláttuk, akkor világossá vált számunkra is, hogy mi bizony a kórház betegei közé akartunk leülni.
Szokásos helyzet: Anglia, vidéki országút, kihalt környék, este, vihar, köd, a kocsi lerobban, öreg, lepusztult kastély, szívélyes háziak, vacsora, szállás.
A "vendég" kissé szorongva indul a komornyik után, a kastély egyik elhagyatott szárnyába. Régi páncélok, pókháló, mogorva ősök festményei, bagoly-huhogás. Végül megérkeznek egy kis toronyszobába.
A vendég megnézi a szobát: évszázados falak, múzeumba illő bútorzat, a fickó összeszedi magát, és az időtlennek tűnő komornyikhoz fordul:
- Uram, elnézést, hogy megkérdem, de ebben a szobában nem történt valami szokatlan?
A komornyik viasz-szerű arcára egy kis mosoly ül:
- Uram, ebben a szobában emlékeim szerint legutóbb 43 éve történt szokatlan dolog.
- Éspedig?!
- Napkeltekor valaki élve jött ki a szobából.