Egy vőlegény levelet ír Siófokon nyaraló menyasszonyának:
"Édesem! Érted mindenre képes volnék! Megmásznám a Mount Everestet, átúsznám az óceánt, beugranék a Niagara vizesésbe, akár a vérpadra is elmennék, annyira szeretlek!
Utóirat: Ha vasárnap nem esik az eső, okvetlenül meglátogatlak!"
Azt mondja a lovász a főnökének, hogy ha elengedi egy heti szabadságra akkor megnevetteti és megsirattatja lovát!
A főnök beleegyezik, a lovász bemegy az istállóba, odasúg valamit a lónak, és a főnök látja, hogy a ló a földön fetreng, és majdnem megfullad a nevetéstől.
- Nem tudom mit csináltál azzal a lóval, de tényleg nevet. De most akkor sirattasd is meg!
Megint bemegy a lovász az istállóba és mire kijön, a ló szívszakadóan sír.
Kérdezi a főnök:
- Áruld már el nekem, mit csináltál azzal a szegény lóval? Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá.
- Hát, először azt mondtam neki, hogy az én farkam nagyobb mint az övé. Aztán pedig megmutattam neki.
- Milyen egy szőke nő nyári képeslapja?
- "Itt minden csodálatos, de hol is vagyok?"
Az 50. házassági évfordulójukra az idős házaspár gyermekeitől egy nyaralást kap az egykori nászútjuk szállodájának ugyan abba a szobájába mint 50 évvel azelőtt.
A "nászéjszaka" után a feleség az orrát a lepedő közepébe fújja.
A ferj megszólja érte, mire a feleség így válaszol:
- Tudod, emlékszem 50 évvel ezelőtt szándékosan elvágtad az újjadat, hogy megvédd a becsületemet! Na most én is ezt tettem veled...!
Egy férfi motorozott a kaliforniai tengerpart mentén, amikor váratlanul egy felhő került a feje felé és egy mennydörgő hang szólalt meg:
- Azért, mert te mindig hűséges voltál hozzám, teljesítem egy kivánságodat.
A motoros lehúzodott az úttest szélére és igy válaszolt:
- Épits nekem egy hidat Kalifornia és Hawaii közé, hogy bármikor átugorhassak a szigetre.
Az Úr igy szólt:
- A te kérésed igencsak anyagi dolgokra épül, gondold el, mekkora létesitmény lenne. Az óceán aljára levinni a tartó oszlopokat, és az a rengeteg beton, aszfalt és acél. Természetfeletti dolognak vélnék. Én meg tudnám csinálni, de még nekem is nehéz lenne. Gondolkodj egy kicsit, hátha eszedbe jut valami más, amivel az emberiség jövőjét tudnád elősegiteni.
A motoros elég sokáig gondolkodott, végül igy szólt:
- Uram! Azt kívánom, hogy minden férfi megérthesse az asszonyokat. Tudni szeretném, hogy mire gondolnak, mit éreznek legbelül, amikor csak némán néznek rám, vagy amikor sírnak, nevetnek, vagy amikor rosszat mondok. És hogy hogyan tudnám a nőket boldoggá, kiegyensúlyozottá tenni.
Erre az Úr így válaszolt:
- Hány sávot akarsz azon a hídon?
Tizenegyedik nap.
Mikor a sötétség kitisztul és én kiérek az alagútból, feltűnt, hogy meg sem vagyok sérülve. Aztán mégiscsak. Lehetséges. Ezért még valaki megfi...
Meghaltam.
Persze egy igazi operátor ezt nem halálként könyveli el, hanem egy kiadós otthon töltött szabadságként. Öt másodperccel később megkapom azt a csekély 15KV-ot a tüdőcsúcsom környékére. (Ezek a kórházi fiúk aztán tudják, mi a buli!)
A POKOLI OPERÁTOR ÉLETBEN VAN!
Három héttel később, mikor már le tudok ülni a fenekemre, visszatérek a konzolhoz. A pihenés jót tett nekem, egyszerűen *nagyszerűen* érzem magam.
Bepótolom lemaradásomat a posták terén, majd értesítem a diákokat, hogy visszatértem, úgy, hogy egy jelzés nélküli karbantartási leállást hajtok végre azzal, hogy belerúgok a reset gombba. (Ezt igazán szeretik).
Felcsapom a mára rendelt kifogást. "Globális felmelegedés" IGEN IGEN IGEN!!
Micsoda fogadtatás!
Hónap vége van, amikor általában az automatikus, levélben figyelmeztető programok elkezdenek csipogni a gazdáiknak. Emiatt visszaállítom a rendszeridőt négy nappal, hogy csend legyen, aztán lecserélem a printerben lévő friss szalagot egy három évesre, amiben lyukak vannak.
Végignézem a saját csigapostámat, és megnézem a Pokoli Operátorok havilapját, a "kill -9"-et, és végigolvasgatom a cikkeket. Van itt egy kis aranyos arról, hogy miként tegyük az OS/2-t lassúvá, unalmassá, de ez nekem tisztára úgy néz ki mint az OS/2 saját installációs utasításai...Na, de sebaj. Átlapozok a PokOp varázsló rovathoz, hogy leadták-e a cikkeimet.
Mindegyik itt van! Még az is, amelyikben arról a C fordítóról írok, amelyik véletlenszerűen sorokat töröl a forráskódból.
A telefon csöng.
"A PC-m képernyője elsötétült!!"
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Nem lehet, azt már megnéztem. Mikor bekapcsolom, nem csinál semmit!"
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Nem, azt már leellenőriztem, és rendben van. De a billentyűzeten nem villannak fel a fények, meg máshol sem."
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Ó, most veszem észre a kábel nincs jól bedugva!"
"A hálózati?" kérdem.
"Igen... bocsánat."
"Sebaj. Legalább rendesen működik?"
"Igen, azt hiszem. És sajnálom, MAGÁNAK volt igaza végig!"
"Persze, mostanában rengeteg ilyen hibával találkozunk, a globális felmelegedés miatt. Véletlenszerűen hőtágulást okoz ugyanis, és ez a szilárd halmazállapotú tárgyakban hőindukált mozgást eredményezhet."
Gondosan figyelek. Semmi. Más szóval: >BUTA MÓD BEKAPCS<
"Bár ezt véglegesen meg tudja javítani." mondom neki.
"Igen, És hogyan?"
"Egyszerűen csak sót kell kicsapni a fém érintkezőkön."
"Ó!" (A BUTA MÓD egyre keményebben érvényesül).
"Csak annyit kell tennie, hogy egy kis folyékony ásványi anyagot kell rá juttatnia. Van magánál oldott ásványi só ugye?"
"Ó, nincsen."
"Oké, sebaj. Csak vegye be azt a kábelt a szájába, ami a PC-be megy és nyalogassa meg. De ne felejtse el megpucolni, hogy ne nyeljen szennyeződést. És a monitort kapcsolja ki!
"Oké, csinálom."
>Fzzzt< >clunk!<
Hallom, ahogy a hallgató a földre esik.
Kár beléjük a szabad kapacitás...
(Fordította: Benő)