Az orvosnál
- Maga mindig sántít nénikém?
- Nem, kérem alásan, csak amikor járok.
- Maga mindig sántít nénikém?
- Nem, kérem alásan, csak amikor járok.
Mindig izgalomba jövök, amikor a feleségem felveszi az ápolónő egyenruháját... és aztán elhúz végre dolgozni a kórházba.
Egy kedves mosoly oldja a szorongást.
- Melyik a legrosszabb gyógyszer?
- A kilenc.
- Miért?
- Mert fordítva hat.
Hogyan beszéljünk magas lóról?
Ügyvédekkel: "Az ügyvédi pálya valóban nagyon vonzó. Főleg, ha az embert nem vették fel az orvosira..."
Tanárokkal: "Ha egyszer nekem is csak 9 hónapot kéne dolgoznom egy évben..."
Festőművészekkel: "A társadalomnak nagy szüksége van a festőkre. Mármint a csupasz falaknál minden jobban mutat, nem?!"
Sportolókkal: "Szórakoztató lehet, ha valakinek ilyen hosszúra nyúlik a gyerekkora."
Könyvelőkkel: "Egyszer nekem is volt könyvelőm... aztán vettem egy zsebszámológépet."
Politikusokkal: "És a kedves mama tudja, hogy miből él a fiacskája?"
Külföldiekkel: "A kiejtése alapján nem is hinné az ember, hogy beszéli a nyelvünket."
Vízvezetékszerelőkkel: "Mindig magára fogok gondolni, valahányszor lehúzom a vécét."
Manökenekkel: "Ha így néznék ki, mint maga, én sem gondolkodnék".
Orvos a betegnek:
- Sajnálom, de már csak egy hét van hátra az életéből!
- Úristen! Nincs már semmi remény?
- De, még van. Simán megúszhatja, csak mondja le a jövő heti esküvőjét...