Rákosi ellátogat a bolondok házába, ahol az összeterelt betegeknek beszédet tart. A bolondok lelkes tapssal jutalmazzák, néhány ember azonban nem nyilvánítja ki a tetszését. Máris ott terem néhány ÁVH-s:
- Maguk miért nem tapsolják meg Rákosi elvtársat?
- Mert mi ápolók vagyunk és nem bolondok! - hangzik a válasz.
A férj, aki már hosszú évek óta azzal a gonddal küzd, hogy túl mély a hangja, elmegy urológushoz, és mély hangon mondja:
- Segítsen doktorúr, túl mély a hangom. Hogyan lehetne ezt orvosolni?
Mire a doki:
- Sajnos itt már csak egy megoldás van: túl nagy a pénisze, le kell belőle vágni...
Nagy a megrökönyödés, de ám legyen, a szép hang mindent megér. Megtörténik a műtét, a férj immár normális hanggal megköszöni a dolgot. A feleség azonban sehogy sem értékeli az üzletet, s ezért a férj ismét orvoshoz fordul:
- Doktorúr, gondok vannak, vissza kéne csinálni a dolgot.
Mire a doki (MÉLY HANGON:)
- Hát én azt már kidobtam...
A helyszín Amerika.
Autóbaleset történik, egyik autóban 4 fehér, a másik autóban 4 fekete bőrű sérült.
Kijönnek a mentők, elkezdik ellátni a fehér sérülteket, a feketék ott nyögdécselnek az árokban. Az egyikük megunja és szól a mentősöknek:
- Helló, velünk mi lesz? Miért csak a fehérekkel foglalkoztok?
- Ismered a színeket?
- Hát persze!
- Milyen színű a mentőautónk?
- Hát fehér.
- Na látod! Értetek majd a fekete jön...
Az öregségnek három jele van. Az első a feledékenység, a másik kettőt már elfelejtettem.
Nem szeretem a bűnt. Semmit nem szeretek, aminek az élvezetéhez már túl öreg vagyok.
Orvos a páciensnek: van egy jó és egy rossz hírem. A jó: mégsem hipochonder...
?- Doktor úr, segítsen rajtam, erős hasmenésem van!
- Citrommal próbálkozott már?
- Persze, de ha kiveszem, ismét hasmenésem van!
Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének.
- Hát jó – így a nő -, bevallom. Háromszor.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató felajánlotta, hogy…
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre? Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy…
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor?
- Hááát… Emlékszel, amikor nagykövet akartál lenni?
- Igen, Tahitiben.
- És akkor hiányzott még ezerkétszáz szavazatod…