-
ViccFaktor »
-
Paraszt viccek 45. oldal
A parasztok panaszkodnak a téeszelnöknek, hogy sok a szúnyog a földeken és nem lehet tőlük dolgozni. Erre Ő azt mondja, hogy az nem létezik mert már évek óta ott dolgoznak az emberek és sohasem panaszkodtak még ilyesmiért. Erre fogják a téeszelnököt és kiviszik a földre és levetkőztetve kikötözik egy fához. Másnap mennek az emberek megnézni az elnököt, hogy mi van vele. Erre látják már nagyon messziről, hogy nagyon kivan.
- Mondtuk ugye, hogy sok a szúnyog!
- A szúnyog még csak hagyján. De azt a parasztot kellene felkötni aki szabadon hagyta a s**pósbornyúját.
A paraszt a fia kezébe nyom egy tál babot és ezt mondja:
- Fiam itt van egy tál bab, vidd el a paphoz és mondd meg neki, imádkozzon a jó termés érdekében.
A fiú elviszi a papnak és elmondja mit üzen az apja. Mire a pap ezt kérdezi:
- És a csülök hol van?
- Hát azt nem küldött édesapám.
- Jól van, akkor mond meg apádnak, hogy ebből csak szél lesz, eső nem!
- Ki volt az első rendőr?
- Toldi. Tőle kérdezték meg először: Hé paraszt, melyik út vezet Budára?
- Ki volt az legokosabb rendőr?
- Az is Toldi volt. Meg is tudta mutatni.
Kar:
Két nagy család élt a szép Veronában.
Ez lesz a szín, utunk ide vezet,
Rómeó nem nyúlhatott Júliához,
Mert nem kapott szabad kezet.
De Ő megtette ezt, s ahogy írva volt,
Megrázta Őt a 380 Volt.
Csak amikor már sarjuk föld alatt van,
Ezt mondja el e 10 perces darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És mi eddig csonka volt, itten az egész lesz.
Rómeó:
(bejön létrával a kezében, hasra esik)
De kuss, Júlia vetkezik,
(sztriptíz következik)
Látom amint ruhája omlik a válláról,
S tar fejét megfosztja parókájától,
Kinyitja az ablakot, s dús hajába tép a szél,
Itt látom én, hogy Bánfiból egy liter is elkél.
Te vagy számomra az élet,
Nélküled én nem is élek.
Mosolyod számomra meghozza a tavaszt,
Hát nem érted, szeress, Te paraszt.
(suttogva halkan hogy amaz meg ne hallja)
Lám meglát engemet, amint a földön heverek.
Júlia:
Ó, Rómeó, de nem az,
Csak Romja ó, Romja ó.
Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó?
Dobd el neved,
S vidd innen a mocskos kezed,
Tagadd meg atyád,
S told le a gatyád.
Rómeó:
Ó, Júlia, szeretem szemed,
Mely kancsal, s üveg,
Szeretem füled,
Mely a válladon lebeg,
Szeretem orrodnak két hatalmas likát,
Melyen a pesti gyors röhögve fut át.
Júlia:
Ó, Rómeó, szeretem fejedet,
Azt a kerek holdat,
Melyen már nem segít
A hajnövesztő oldat.
Rómeó:
Ó, Júlia, beléd estem mint vak ló a gödörbe,
Érted könnyezem a felmosó vödörbe.
Ha méhecske volnék, mézet hoznék eleségül,
Ha marha volnék, elvennélek feleségül.
Kar:
Így fejezte ki Rómeó szerelmének hevét,
S ennek is Júlia itta meg a levét.
A parasztbának már 23 gyereke van és komoly gondot okoz az eltartásuk a családnak, megoldást kell találni a fogamzásgátlásra. A helyi szóbeszéd nyomán elindul az erdőbe, hogy megkeresse az erdei manócskát és kikérje véleményét a témában. Nagynehezen meg is találja, és előadja neki a problémáját, mire a manócska azt mondja:
- Egyél minden este reszelt répát!
Megörül a paraszt, hazamegy lereszel egy répát, befalja és ráveti magát az asszonyra.
9 hónap múlva megszületik a 24. gyerek.
Elkeseredik a paraszt, és visszamegy az erdőbe, elmondja a baját a manónak, mire az:
- Rendesen etted a répát?
- Igen.
- Vizet is ittál hozzá?
- Hát azt nem.
- Itt szúrtad el...
Na jó, megörül a paraszt, hazamegy... s a 25. gyerek megszületése után visszamegy a manóhoz, és panaszkodik. Mire a manó:
- Etted a répát?
- Igen.
- Ittad a vizet hozzá?
- Igen.
- Mézzel?
- Hát, azt nem.
- Öreg hiba.
Hazamegy a paraszt, lereszeli a répát, jól fölönti mézzel, megiszik rá egy nagy pohát vizet és hopp az asszonyra. 26. gyerek után vissza az erdőbe...
- Te manó én kinyúvasztlak!
- Mé, etted a répát?
- Mint egy nyúl!
- Ittad a vizet?
- Mint a gödény!
- Mézzel?
- Azza há, oszt mégis itt az új kölyök!
Mire a manó gyanakodva ránéz:
- Te paraszt, és mondd csak, b***tál az asszonnyal?
- Hát persze!
A manó a fejéhez kap:
- Jajj azt nem szabaaad!!!
Paraszt bácsi megy haza, vállán ásó, kapa stb. Elsuhan mellette egy A8-as minisztériumi Audi, tetején kék lámpa villog, kanyar, kicsúszás, nagy tölgyfa, csattanás, csend.
Az utasok kirepülnek az autóból.
Bácsika látja, nem mozognak, ásó elő, négy sír készül, sírhant felpúpozva, gallyakból kis keresztek készülnek, bácsika a jól végzett munka után leül és rágyújt.
Rendőrautó, mint a mérgezett egér, fel-alá rohan, majd bácsinál megáll és érdeklődik, hogy hova lettek a roncsból a magas rangú fideszes politikusok.
Bácsi int, hogy itt vannak, eltemette őket.
Rendőr kérdezi, nem lehet-e, hogy valamelyik még élt?
Bácsika válaszol: "Egyik-másik mondta, hogy ő még él, de én ezeknek már nem hiszek..."