Pistike áll a zebránál
Pistike áll a zebránál és elkezd sírni. Odamegy egy aszony és megkérdezi:
- Miért sírsz kisfiam?
- Mert azt mondta az anyukám, hogy csak akkor mehetek át a zebrán, ha az összes kocsi elment, és még egy se jött.
Pistike áll a zebránál és elkezd sírni. Odamegy egy aszony és megkérdezi:
- Miért sírsz kisfiam?
- Mert azt mondta az anyukám, hogy csak akkor mehetek át a zebrán, ha az összes kocsi elment, és még egy se jött.
Két apa beszélget a tanévnyitón:
- Mit tanul a kisfia?
- Algebrát, meg latint.
- És van érzéke a nyelvekhez?
- Meghiszem azt! Gyere csak ide Pistike, és mondd meg szépen algebrául, hogy van az, hogy jó reggelt!
Pistikét felszólítja a tanárnő:
- Pistike, mondj egy igekötőt és egy személyes névmást!
- Ki, én?
- Nagyon jó!
- Pistike, mi leszel ha nagy leszel?
- Katona.
- De hisz azt bármikor lelőheti az ellenség.
- Akkor ellenség.
Idős néni kopogtat a tanári ajtaján:
- A Pistike nagymamája vagyok és szeretném elkérni az unokámat az utolsó óráról.
- Az lehetetlen! Pistike ma nem is jött iskolába.
- Akkor hol van?
- Azt hiszem, az Ön temetésén.
Pistike első osztályos, zokog az iskola folyosóján.
- Miért sírsz?- kérdezi őt egy tanár.
- Azért - hüppögi a tanuló- mert a matek tanító néni leesett az első emeleti lépcsőn!
- Ne sírj, Te drága, hiszen nem nagyon ütötte meg magát!
- Nem is azért sírok - válaszol a gyermek, hanem azért, mert az osztályból mindenki látta, csak egyedül én nem!