Pistike elkésik az iskolából, és arra hivatkozik, hogy nagyon csúszós volt az út.
- Tetszik tudni, - mondja a tanító néninek - egyet léptem előre, kettőt meg hátra.
- Itt valami stimmel. - mondja a tanítónő. - Akkor hogyan értél ide egyáltalán?
- Hátrafelé indultam el.
Az iskolában Pistikének óriási piros folt van az arcán. Megkérdezi a tanárnő:
- Pistike, mitől olyan piros az arcod?
- Megcsípett egy szúnyog.
- Ne hazudj, attól nem lehet olyan piros!
- Igen, de a bátyám az ásóval akarta lecsapni.
Biológiaórán a tanár arról mesél, hogy milyen tökéletes a természet rendje:
- Ha valamelyik érzékszervünk nem tökéletes, annak hiányosságait a többi pótolja. A vakoknak például amennyivel gyengébb a látásuk, annyival fejlettebb a tapintásuk. Ki tud hasonló példát?
- Az én nagybácsikám sánta - jelentkezik Pistike -, és amennyivel rövidebb az egyik lába, annyival hosszabb a másik!
A tanár felelni szólítja Pistikét:
- Pistike, mondd meg mi az egyes szám 3. személy!
- Őőőőőő...
Pistike indul az iskolába, és elköszön az apjától. Apa utána szól:
- Csak vigyázz az úton, kisfiam! Tudod, anyád ma kocsival ment dolgozni.
A tanító néni az iskolában kérdezi a gyerekeket az apukájuk foglalkozásáról.
Józsika:
- Az én apukám kertész. Fákat, virágokat gondoz, füvet nyír.
Pistike:
- Az én apukám kőműves, házakat épít.
Móricka:
- Az én apukám sztriptíztáncos egy homokos klubban.
Mindenki elcsodálkozik. A szünetben a tanító néni megkérdi Mórickát, hogy tényleg igaz-e, amit mondott. Móricka így felel:
- Nem... de szégyelljük, hogy a Microsoftnál dolgozik...