Hídépítés

Orbán Viktor elutazik az Államokba látogatásra Bill Clintonhoz. A Missisipi mellett nagy szlopálások közepette megkérdezi Orbán Viktor, hogy valójában most milyen pénzből isznak?
Erre Clinton:
- Látod azt a hidat?
Orbán:
- Látom.
Clinton:
- A költségvetés a hídra 10 millió dollár volt, mi felépítettük 5 millió dollárért. Na, ebből iszunk.
Pár hónap múlva ugyanez a helyzet csak Magyarországon. Duna mellett nagy szlopálás, meg minden.
Clinton:
- Most igazándiból miből iszunk?
Orbán:
- Látod azt a hidat a Dunán?
Clinton:
- Nem.
Orbán:
- Na, mi abból iszunk.

Kádár és a cigány

Meghal a cigány, a túlvilágon találkozik Kádár elvtárssal.
Kádár megkérdi:
- Te cigány, mikor volt jobb élni? Mostanában vagy az én időmben?
- A te idődben a politikusok politizáltak, a munkások dolgoztak a romák meg loptak. Mostanában meg a politikusok lopnak, a munkások politizálnak és bazzeg, azt akarják, hogy én dolgozzak!

Idézet

=================Eredeti szöveg===============
1983. évi 13. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság között 1982. október 7-én Budapesten aláírt Barátsági és Együttműködési Szerződés kihirdetéséről

4. Cikk
A Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság békeszerető, antiimperialista külpolitikáját, amely az el nem kötelezettek mozgalmának elvein alapul, s amely a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésének és az enyhülési folyamat erősítésének fontos tényezője.
Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság tiszteletben tartja a Magyar Népköztársaság marxista-leninista elvi alapokon nyugvó szocialista külpolitikáját, amely fontos hozzájárulás a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához és az enyhülési folyamat erősítéséhez.

...
10. Cikk
A Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy nem csatlakoznak olyan szövetséghez, és nem vesznek részt olyan tevékenységben, amely a másik Magas Szerződő Fél ellen irányul.

...
14. Cikk
A Szerződés húsz évig marad hatályban, és mindaddig további 5-5 éves időszakokra hatályban marad, amíg a Magas Szerződő Felek egyike a Szerződés hatályának megszűnte előtt legalább egy évvel írásban, diplomáciai úton ki nem nyilvánítja a Szerződés felbontására irányuló szándékát.
================Eredeti szöveg vége===========

Szegényember és a király

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom. Ennek a birodalomnak volt egy mindeki által tisztelt, bölcs és hatalmas királya. Ennek a bölcs királynak egyszer a fülébe jutott a hír, miszerint hatalmas birodalmának legtávolabbi csücskében él egy szegényember, de olyan nagyon szegény, mint senki más széles e világon.
Gondolta a király, ez így nem jó, hogy pont az ő birodalmában él a világ legszegényebb embere, úgyhogy elhatározta, magához hívatja, és gazdagon megjutalmazza.
El is küldött egy hírnököt a szerencsétlen flótáshoz azzal az üzenettel, hogy siessen hozzá a fővárosba, amilyen gyorsan csak telik tőle.
Természetesen a szegényembernek nem volt se szekere, se lova (az autóról meg még nem is hallottak akkoriban), úgyhogy gyalog indult el a király színe elé.
átvágott árkon bokron, megmászta a legmagasabb hegyeket, bejárta a legsötétebb erdőket, semmi nem tántoríthatta el céljától, mert tudta, hogy szent kötelessége teljesítenie királyának parancsait.
ámde egyszercsak elért a birodalom legnagyobb, és leggyorsabb sodrású folyójához, mely olyan széles volt, hogy nem látta a túlpartot. Balszerencséjére a folyó éppen meg volt áradva, így csónakok nem jártak rajta, híd meg nem épült a két part között a nagy távolság miatt.
Szegény barátunk teljesen kétségbeesett, hogy most nem tudja teljesíteni királya parancsát, és végső elkeseredésében úgy döntött, megpróbálja átúszni a folyót.
Bele is vetette magát a vízbe, de az ár azonnal magával ragadta.
Élt akkoribana folyóban egy igen ritka halfajta, melynek egyedei akár 6-7 méter hosszúra is megnőttek. Hatalmas mérete miatt a fajt lóhalnak nevezték. Ennek a lóhalnak volt még egy, történetünk szempontjából lényeges tulajdonsága: állában hatalmas üreg volt található, melybe akár egy ember is belefért.
Hősünk szerencséjére, mielőtt megfulladt volna a sebes sodrású folyóban, bekapta őt egy ilyen lóhal. Szegény pára úgy tervezte, hogy most jól fog lakni a zsákmánnyal, ámde a szegényembert sem ejtették a fejére: gyorsan elbújt az állüregben.
Napokig utazott étlen-szomjan az ember a hal szájában, hasztalan próbált meg kijutni onnan.
Azonban a hal sem tudta lenyelni kényszerű utasát,így végül megelégelte a hiábavaló küzdelmet, és kiköpte a fickót, pont a megfelelő partra.
A szegényemeber megszárította ruháit, és most már végre befejezte útjat uralkodójához.
És amikor megérkezett, hangzott el szájából az azóta szállóigévé vált mondás:
-Felséges királyom, LÓHAL áLLáBAN érkeztem hozzád!

Címkék