-
ViccFaktor »
-
Rendőr viccek 154. oldal
Apuka és kisfia együtt autóznak. Az apa átmegy egy piros lámpán,
és zavartan mondja a fiúnak:
- Kisfiam, ez egy szabálytalan dolog volt, ilyet nem szabad ám csinálni!
- Semmi baj, apa! – mondja a fiú.
- A mögöttünk jövő rendőrautó is átjött rajta
Egy férj a barátjának:
- A feleségem életveszélyesen hajtott, de leszoktattam róla.
- Hogyan?
- Azt mondtam neki, hogy ha karambolozik, a rendőrségi hírekben az életkorát is közlik.
- Rendőr bácsi! Rendőr bácsi! Nem találom az anyát! - kiabál a gyerek a falusi budiban.
A rendőr odamegy, elkezd turkálni, de ő sem találja.
- Biztos, hogy belesett?
- Biiihiztos! - zokogja a gyerek.
A rendőr már derékig, majd nyakig áll a sz*rban, aztán kimászik.
- Hát, kisfiam, nem találom az anyád!
- Akkor a csavar se kell! - feleli a gyerek és elhajítja a kezében levő csavart.
Rendőrkézen az angol vonatrabló
J.P. Jerrys, akit az Interpol két éve eredménytelenül körözött, befejezte bűnügyi pályafutását. Az lett a végzete, hogy hazánkban is folytatni kívánta üzelmeit. A nagy bandavezér, aki feltűnően sokszor fordult meg magyarországon, mindig Csehszovákia felől lépte át a határt, és azzal hívta föl magára a vámőrség figyelmét, hogy erős juhtúrószagot árasztott.
E csekély nyomon elindulva, rendőrségünk teljes apparátussal figyelni kezdte. Kiderült, hogy Jerrys nagy lábon él, éjszakai mulatóhelyeken szórja a pénzt, s egy esős vasárnap délutánon csak úgy unalmában laposra kalapálta a Gellért szálló előtt veszteglő Mercedes kocsiját. Ráadásul a bőkezű "túrista" gyanús alakokkal barátkozott, egy titokban készült fényképfelvétel bizonyítékot szolgáltat arról, hogy Jerrys egy Wesselényi utcai talponállóban egy zacskó pirospaprikát vett át N.N rovott múltú fiatalkorútól, akinek a világszerte keresett magyar fűszerért hét forint hatvan fillért és egy hosszúlépést fizetett.
Bűnügyi szerveink azonban csak akkor csaptak le rá, amikor álszakállt ragasztva felszállt a Budapest-Makó gyorsvonatra. Az egész útvonalon adó-vevő készülékkel fölszerelt őrszemélyzet figyelte a szerelvényt, melyet egy rendőrségi helikopter is kísért.
Magán a vonaton számos civil ruhás nyomozó tartotta szemmel Jerryst, és épp abban a pillanatban fülelték le, amikor rátört a békésen szendergő D. Tihamérra, a Budapest-déli vendéglátóipar idős fűszerfelvásárlójára, és pisztolyát mellének szögezve, arra akarta kényszeríteni, hogy adja át neki a nála lévő 10 dkg köménymagot.
A veszedelmes bűnöző, aki egyébként az angliai vonatrablásnál közel kétszázezer fontot vágott zsebre, azzal védekezett, hogy az ily módon összeharácsolt körözöttet nem akarta az országból kicsempészni, hanem szállodai szobájában, kenyérre kenve szerette volna elfogyasztani.
Azt azonban beismerte, hogy több ízben becsöngetett ismeretlen lakásokba, és többnyire gyermekektől, vagy hiszékeny öregektől a legkülönbözőbb ürügyekkel sót kért kölcsön.
A rendőrség ezúton szólítja föl a károsultakat, hogy a nyomozás sikere érdekében jelentsék be só igényüket.
- Halló, Rendőrség?
- Igen, tessék!
- Ugye van Önöknek ilyen kábítószerkereső kutyájuk?
- Igen van.
- Akkor ide küldenék a lakásomra egy emberükkel? Ugyanis nemrég sodortam magamnak egy jointot és sehol sem találom.
Öreg bácsi megy a kivilágítatlan kerékpáron. Megállítja a rendőr, és így szól:
-Bátyám, ha nem ég a lámpa a biciklin, akkor tolni kell !
Mire az öreg: - Már kipróbáltam, akkor se ég!