ViccFaktor

A bivalycsorda olyan lassan halad, ahogy a leglassúbb tagja. Ha ragadozók támadnak rájuk, legelőször a leglassabban mozgó és leggyengébb bivaly esik áldozatul. Ez a természetes kiválasztódás jót tesz az egész csordának, mert az egészségesebb, erősebb egyedek maradnak meg. Az egész csorda együttes ereje növekszik a gyengék elhullásával.
Az emberi agy is hasonlóképpen működik, csak olyan sebességgel dolgozik, ahogyan a leglassúbb agysejtek. Jelentősebb alkoholmennyiség bevitele köztudottan pusztítja az agysejteket, melyek közül a lassúak és gyengék esnek először áldozatul. Így megállapíthatjuk, hogy a sör rendszeres fogyasztása segítségével kiiktathatóak a leggyengébb agysejtek. Ezért van az, hogy néhány korsó sör után sokkal okosabbnak érezzük magunkat.

Két finn földműves megbeszéli, hogy este egyiküknél összejönnek iszogatni. A házigazda elővesz egy üveg vodkát, tölt mindkettőjüknek.
- Egészségünkre! - mondja.
Ezután üldögélnek egy negyed órát, majd a házigazda ismét tölt, majd ismét megszólal:
- Egészségünkre!
Eltelik egy újabb negyed óra, a házigazda megint kitölti az italokat, és épp nyitná a száját, amikor vendége közbevág:
- Most iszunk, vagy beszélgetünk?

Egy bölénycsorda olyan sebességgel tud haladni, amilyen a csorda leglassabb tagjának a sebessége. Ha egy ragadozó üldözőbe veszi a csordát, a leghátsó, azaz a leglassabb példány lesz elsőként az áldozata. Ez a csorda szempontjából hasznos természetes szelekció, hiszen a leglassabb tagtól rendszeresen megszabadulván a banda egyre nagyobb iramot diktálhat.
Hasonló a helyzet az emberi agysejtekkel is: az agy olyan sebességgel tud működni, amilyen a leglassabb agysejt sebessége. Mint az közismert, nagymértékű alkoholfogyasztás pusztítja az agysejteket, a fenti példával igazolhatóan először a lassabbját. Ebből adódóan a rendszeres sörfogyasztás a gyengébb teljesítményű agysejtek megszüntetésével jelentékenyen növeli agyunk hatékonyságát.
Ezért érezzük magunkat okosabbnak egy kiadós sörözés után!