-
ViccFaktor »
-
Román viccek 7. oldal
Három embert hív magához az Isten, hogy jutalmat adjon: egy oroszt, egy afgánt és egy erdélyi magyart. Az orosz egy sportkocsit, az afgán egy kismotrot, az erdélyi magyar egy Ceausescu képet szeretne. Meg is kapják, majd elmennek, hogy egy év elteltével a tapasztalatokkal térjenek vissza.
Jön az orosz lélegeztető gép segítségével:
- Veled mi történt? - kérdi az Isten.
- Hát, tudod, nem tudtam a gyorsaságot megszokni, és ütköztem a moszkvai úton.
Jön az afgán, súlyos sebekkel az arcán:
- Téged meg mi lelt? - kérdi az Isten.
- Tudod, Kabulban el akarták rabolni a kismotrot, én nem hagytam, ezért megvertek.
Pár perc múlva begördül egy metálfekete limuzin. Kiszáll a sofőr, kinyitja az ajtót, majd kisvártatva megjelenik az erdélyi magyar. Az Isten kifakad:
- Jézus látja lelkem. De mégsem értem: tulajdonképpen mit tettél a képpel, hogy így megtollasodtál?
Erre az erdélyi magyar:
- Tulajdonképpen semmit. Hanem hazamentem Székelyudvarhelyre, leültem a Polgármesteri Hivatal elé, a képet magam mellé tettem, és aláírtam:
"Egy köpés 1000000 lej!"
Amikor egy orosz férfi, román nővel, magyar földön, perzsa szőnyegen, spanyolfal mögött, német alapossággal franciázik.
Majd ezután angol hidegvérrel távozik és holland földön, svéd orvosokkal, amerikai penicillinnel kezelteti magát.
A szadista, a mazochista, a gyilkos, a nekrofil, a zoofil és a piromániás üldögélnek a pszichiátria kertjében és szörnyen unatkoznak.
Egyszer csak megszólal a zoofil:
- Mi lenne, ha megdugnánk egy macskát?
Erre a szadista:
- Igen, dugjuk meg, aztán jól kínozzuk meg.
A gyilkos közbeszól:
- Dugjuk meg, kínozzuk meg jól, aztán öljük meg!
A nekrofil lelkesen:
- Dugjuk meg, kínozzuk meg, öljük meg aztán dugjuk meg még egyszer!
A piromániás is beszól:
- Dugjuk meg, kínozzuk meg, öljük meg, dugjuk meg még egyszer aztán gyújtsuk fel!
Rövid csend, mindenki a mazochistára mered, majd megkérdik:
- És te nem szólsz semmit?
- MIAÚÚÚÚÚÚ!!!!
- Mi az? Feldobod semmi, leesik kolbász?
- Román népmese.
Két öreg székely, János és Pista sétálnak egy erdélyi kisvárosban. Hatalmas utazótáskát cipelő úriember szólítja meg román nyelven Jánost:
- Ne haragudjon, nem tudná megmondani, hogy hol találom a vasútállomást?
- Nem!- válaszol félvállról János és továbbsétálnak Pistával.
- De komám - szól Pista - nem kellett volna ennyire rosszindulatúnak lenned, hiszen bizonyosan idegen a városban és nem tudhatja hol van a vasútállomás!
- Amióta megszülettem azt hallom tőlük, hogy már 25OO éve itt vannak Erdélyben, tehát ha ilyen rég itt lakik, kell hogy tudja! - válaszol János.
Leblokkollak, mint etióp gyereket a kolera.
Olyan vagy, mint öreganyám tévéje: nagyképű és homályos.
Olyan béna vagy, hogy orra esel a rádiótelefon kábelében.
Olyan kövér vagy, hogy a Greenpeace visszahúzna az óceánba a partról.
Olyan ronda vagy, hogy ha a homokba ülsz, a macska elkapar.
Olyan ronda, hogy szépségszalonban rajta hagyják a sárpakolást.
Olyan bandzsa vagy, hogy sztereóban nézed a tévét.
Nem mindegy, hogy vörös szalag, vagy szőrös valag.
Nem mindegy, hogy helyet cserélni, vagy csehet herélni.
Hiányzott neki, mint lónak a hátúszás!
A szüzesség olyan mint a lufi. Egy döfés és vége...
Olyan, mint a toronyóra: nem pontos, de ütni, azt tud!
Egy nőt könnyebb teherbe, mint gondolkodóba ejteni.
Kicsit zilált a ruházatod, mint Ceausescunak a fal előtt fekve...
A férfi olyan élőlény, aki a kocsiját gyakrabban mossa, mint a ruháit.
Olyan szellemes vagy, mint a kerepesi temető.
Annyira elmaradottak vagyunk, hogy nálunk még a szivárvány is fekete-fehér.
Akkora senki vagy, hogyha elmennél, úgy érezném többen lettünk!