A skóciai egyetemen egy skót srác búcsúzik a barátaitól, évfolyamtársaitól.
- Isten veletek, fiúk - mondja szomorúan -, én abbahagyom a tanulást.
- De hát miért? - kérdezik társai.
- Az apám örökölt egy órát és most azt akarja, hogy órásmester legyek.
Két skót beszélget:
- Na, kihúzattad tegnap a rossz fogadat?
- Igen. Nemcsak azt, a többit is.
- Hogy-hogy?
- Elveszett a fogkefém.
Gyászjelentés egy skót újságból, ahol a gyászhírek egy mondatig ingyen
vannak:
"Szomorú szívvel tudatom, hogy feleségem, Mrs McDonald életének hatvankettedik évében elhalálozott Glasgow-ban, a Campbell street 3 alatt, ahová várom mindazon munkabíró hölgyek jelentkezését, akik 48-as ruhát hordanak és jelentős hozománnyal férjhez mennének egy hatvanöt éves, ám fiatalosan lendületes, tervekkel, ambíciókkal teli emberhez, kinek cipőboltja van a Stewart téren, hol is egyedülálló választék és mérsékelt árak várják továbbra is a tisztelt vásárlóközönséget, vasárnap kivételével mindennap, reggel nyolctól este hatig."
Bemegy a skót a vendéglőbe, sorra eszi a legjobb ételeket, majd odaszól a pincérnek:
- Főúr, kérem! Kinek kell fizetni?
A pincér magától értetődő könnyedséggel válaszol: - Hát nekem!
- Huh! - sóhajt fel a skót megkönnyebbülve - már azt hittem, nekem!
- Miért nem festi le a skót a háza falát?
- ???
- Hogy nagyobb legyen a kertje!
Miért van a skótoknál falába a disznónak?
-Egy kis sonkáért már csak nem vágják le az egész disznót!