ViccFaktor

Emlékezzetek vissza, régen amikor étteremben vacsoráztatok, az egy kellemes élmény volt.
Valaki más főzött, kiszolgált és mikor befejezted rendet csinált helyetted. Neked csak rágni, nyelni és végül fizetni kellett.
Ma nem igy van. Úgy érzed magad mint egy kísérleti patkány akit minden esetben keresztülzavarnak egy útvesztőn ha be akar kapni egy darab sajtot:

" Jó estét kívánok" mondja a főpincér - "asztal négy személyre?"
" Köszönöm szépen, igen"
" Dohányzó vagy nem dohányzó?"
" Nem dohányzó."
" Benn vagy a kerthelységben?"
" Gondolom benn lenne a legjobb"
" Igenis uram. Hol szeretne ülni az ebédlőben? A mellette levő verandán? Vagy a szoláriumban?
" Hadd gondolkozzam....."
" Tudok adni önöknek egy ragyogó asztalt a szoláriumban nagyon szép kilátással."
" Nagyszerű" - és mi követtük őt.
" Na, hol szeretnének ülni? Kilátással a golfpályára? Kilátással a tóra vagy a hegyekre?"
" Amelyiket maga ajánlja.
Gondoltam hadd döntsön ő is valamiben. Leültetett bennünket, nem tudtuk milyen kilátással, mert kinn amúgy is tök sötét volt.
Ekkor megjelent egy fiatalember - jobban öltözve mint bármelyikünk is - és bemutatkozott.
" Jó estét kívánok, a nevem Robert és én leszek a pincérjük ma este. Szeretnének maguknak néhány percet mielőtt rendelnek?"
" Nem szükséges - mondom neki - én csak egy amolyan hús és krumpli pasi vagyok, - szóval kérek egy marhasültet egybesült krumplival."
" Leves vagy saláta?"
" Saláta."
" Van vegyes salátánk, cézár saláta, olive saláta, babsaláta....."
" Vegyes salátát kérnék"
" Ahogy parancsolja uram - saláta öntet?"
Nem akartam dönteni.
" Amilyen van, jó lesz."
" Van francia, olasz, krémsajt......"
" Lepjen meg vele, hozzon amit jónak lát"
" Az olasz a mi specialitásunk. Jó lesz?"
" Ja." - mondtam olyan kurtán ahogy csak tőlem tellett. Elegem volt az udvariaskodásokból.
" És hogyan kívánja a sültkrumplit?
" Csak hozza úgy ahogy van, nem kell hozzá semmi."
" Nem kell vaj vagy tejföl?"
" Nem."
" Talán chives vagy darált sültszalonna?"
" Nem, mondja ért maga magyarul? Nem akarok semmit hozzá, csak hozza a marhasültet és a sültkrumplit"
" A 15 vagy a 25 dekás sültet szeretné?"
" Bármelyiket."
" Hogy kívánja elkészítve. Félig sülten, közepesen sülten vagy teljesen átsütve?"
" Idefigyelj Robi, kezdem elveszíteni a türelmemet ......"
" Akkor most már csak a körítésekröl - párolt brokkoli, kukorica, sárgarépa....?
Nem bírtam tovább, felálltam, ledobtam a szalvétámat.
" Hol akarod ezt elintézni...itt vagy menjünk ki?"
" Nekem mindegy uram.... a parkolóhelyen, a hátsó udvaron vagy az utcán....?"
" Rögtön itt helyben"
Megpróbáltam behúzni neki eggyet. Kecsesen elhajolt és egy jobb egyenessel válaszolt, pontosan a bal szemem alá. Ez volt az első eset amikor nem ajánlott fel nekem választékot.
Félig eszméletlenül visszaestem a székembe. Hallottam hogy a főpincér csúnyán leteremti a Robertet. Éreztem hogy valaki meglazítja a nyakkendőmet. A főpincér sokszorosan bocsánatot kér és megkérdezi, hogy hívja-e a mentőket.
" Nem, nem ... csak adjon egy pohár vizet, mindjárt jobban leszek."
" Igenis uram, ... milyent szeretne? ....import kristályvizet, vagy szódavizet egy szelet citrommal ízesítve?"