A román és a magyar határon ül egy magyar és egy román gyerek.
Megszólal a román:
- Bibibi, miénk lett Erdély Trianonnál!
Egy kis szünet következik. Megszólal megint a román gyerek:
- Bibibi, nekünk sokkal több bányánk van!
Egy kis szünet következik ugyancsak. Megszólal megint a román:
- Bibibi, nekünk sokkal több barlangunk van!
Megint egy kis szünet következik. Megszólal a magyar gyerek:
- Na jó, akkor én megyek enni...
Hazarepül Ábel Amerikából. Körül üli a falu apraja - nagyja.
- Hát aztán milyen is az a tenger? - kérdi valamelyik.
- A tenger - magyarázza Ábel bátya -, az éppen olyan, mint itt a falu szélén a kenderáztató, csak a tulsó partja is vízből van.
Először utazik a székely bácsi a repülőn. Kérdezi a stewardestől:
- Mondja kedves, aztán van-e itt elég ejtőernyő mindenkinek?
- Nagyon ritka, hogy egy repülő lezuhanna, így mi nem tartunk ejtőernyőt!
- Hát a hajók is ritkán süllyednek el, aztán ott mégis mindig van mentőcsónak… pedig gondolom úszni többen tudnak, mint repülni!
A székely nézelődik az állatkertben. Csodálja, hogy a veszedelmes nagyvadak engedelmeskednek a gondozónak, jóllehet az nem bántja őket.
- Mondja az úr, mit művel kend az állatokkal, hogy úgy engedelmeskednek, s meg tudja fékezni őket?
- A szemeim erejével hatok rájuk.
- Megkérném szépen, nézzen egyszer jól a feleségem szeme közé is!...
Utazik a székely a vonaton. Fiatal diákok úgy tesznek, mintha nem bírnák lehúzni a vészfék fogantyúját, két kézzel belekapaszkodva színészkednek, miközben lesik az öreget. Egyszer az egyik így szól:
- Tata, nem próbálja meg ezt lehúzni, mert nekünk sehogy sem sikerül?
Az öreg odamegy, nekigyűrkőzik, meghúzza a vészféket, a vonat megáll. Jön a kalauz nagy mérgesen:
- Ki volt?!
Mire az öreg székely nagy büszkén:
- Én, félkézzel!
- Áron bátyám! Asztán tud-e még?
- Hát hogyne tudnék, fiam! Csak... már nem bírok...