-
ViccFaktor »
-
Szerelmes viccek 49. oldal
Naplóm, avagy egy psyhopata naplója
2.13.
Drága naplóm! Végre van egy eszköz! Méghozzá nőnemű! Véletlenül mellettem ült a moziban. Nagy lelkesedéssel figyeltem a tragikus, helyenként megrázó filmet egy benemteljesült szerelemről. Szintén örömmel szemléltem ahogy a kiszemelt tárgy sír, hogy a könnyek szerteszéjjel fröcsköltek.
3.2.
Megtudtam, hogy a kiszemelt eszköz 21 éves.Többnek nézett ki. Az eszközöm a sétálásnál mozgatta az alsó részét.
3.18.
Megmondtam az eszköznek, hogy a kalapja szörnyen néz ki. Az eszköz nagyon szenvedett.
3.29.
Az eszköznek volt egy retikülje, ami egyszerűen nem illett az öltözetéhez. Figyelmeztettem őt erre. Nagyon szenvedett.
4.11.
Megdícsértem az eszköz új ruháit, mivel tényleg nagyon illettek a retiküljéhez. Amikor vörösborral öntöztem, az eszköz élvezett, ami nem olyan jó, mintha szenvedne.
4.27.
A mai vasárnap délután fantasztikus volt. A parkban ültünk, és az eszköz megmutatta az összes nőt, aki szebben volt felöltözve nála, és aki ápoltabb külsejű volt. Az eszköz hangosan sírt. AZ ÉLET SZÉP.
4.28.
Aggódom, hogy az eszközt elveszíthetem.
5.7.
Az aggodalmam nem volt alaptalan. Az eszköz egy aranygyűrűt kapott valakitől N.N. monogrammal. A gyűrűt lehúztam a vécébe. Az eszköz szenvedett.
8.5.
Másképp nem ment. Vennem kellett egy nagyon drága gyűrűt. Közepesen szenvedtem. Az eszköz abszolút nem szenvedett. Valahogy a dolog nekem fordítottnak tűnik...
5.12.
Ötletem van, hogy lehetne az eszközt megtartani. Erre az eszköz maga vezetett rá, mintha tudta volna.
5.31.
Ma megnősültem. Szenvedtem. Az eszköz nem szenvedett. De a mai naptól fogva kísérleteket fogok végezni az eszközön napi 24 óran keresztül.
6.2.
Az eszköz azt mondta, hogy ronda kalapja van. Pénzt kellett neki adnom.
6.3.
Az eszköz ruháihoz kiegészítőket kért. Pénzt kellett neki adnom.
6.4.
Az eszköz a kiegészítőkhöz ruhákat kért. Pénzt kellett neki adnom.
6.5.
Lásd 6.3.
6.6.
Lásd 6.4.
6.7.
Nem adhattam az eszköznek egy fillért sem.
6.8.
Az eszköz elvitt a parkba és megmutatta az összes nőt, aki szebben volt felöltözve tőle, és akinek ápoltabb külsejű volt. Pénzre van szükségem. Munka után a vasútnál fogok vagonokat rakni. Titokban sírtam.
6.15.
Az eszköz megmutatta az összes nőt, aki ápoltabb tőle, akik nem olyan ómódiak mint ő. Mondott egy hozzávetőleges összeget, amire szükség lesz, hogy ez az állapot javuljon. Éjjel is kell majd vagont raknom. Nyilvánosan sírtam.
6.21.
Mindent elmeséltem a mamának. Elmondtam a feltevésemet, mégpedig azt, hogy egy szadista áldozata vagyok. A mama azt mondta, hogy szerinte a nő normális, úgyhogy nem tudom.
RETTENETESEN SZENVEDEK.
Egy szép napon Bill Gates kilehelte lelkét és, mindenki nagy meglepetésére, a paradicsomba jutott. Amikor odaért, az ügyfélfogadó területén kellett várakoznia.
A paradicsom ügyfélfogadása Magyarország nagyságú területen terült el. Üdvözült lelkek milliói ténferegtek benne, sátrakban laktak és egész nap nem volt semmi dolguk. Az élelmet és vizet teherautókból osztották, miközben jegyzetfüzetekkel hadonászó alkalmazottak hada vette csigalassúsággal számba az újonnan érkezetteket. Szabadon terjedt a pia és a narkó és gyakoriak voltak a tömegverekedések. A tisztálkodásról elfelejtettek gondoskodni. Összességében az egész egy vadon burjánzó Woodstockra hasonlított.
Bill három hetet töltött sátorban, mielőtt egy alkalmazott - végre! - megszólította. Fiatal siheder volt, arca tele pattanasok hegeivel. Kék pólót viselt, amelyen nagy aranyozott betűkkel a "PÉTER CSOPORT" felirat állt.
"Helló" - mondta az alkalmazott, azzal a téveszthetetlen hanglejtéssel, amely a világ minden túltenyészett bürokráciájára jellemző. "A nevem Gábriel és én fogom koordinálni a nyilvántartásba vételed folyamatát". Bill szeretett volna kérdezni valamit, de Gábriel félbeszakította: "Nem, nem Gábriel arkangyal vagyok. Én csak egy egyszerű kisvárosi srác vagyok aki tizenhét éves korában egy autó roncsai között végezte. Légyszi a neved, családnévvel kezdve; ne felejtsd el megforditani, kivéve ha kínai vagy magyar vagy, mert akkor már eleve fordítva van".
"Gates, Bill". Gábriel figyelmesen lapozgatott füzetében, Bill földi cselekedeteinek összefoglalóját keresve.
"Mi folyik itt?" - kérdezte Bill - "Mit keres itt ez a rengeteg ember? Hol van Szent Péter? Merre van a kapu???".
Gábriel elengedte a kérdéseket a füle mellett, mindaddig, amíg meg nem találta Bill dossziéját. Ekkor csodálkozva nézett föl:
"Azt írja, hogy egy nagy szoftvergyártó cég elnöke voltál. Igaz ez?"
- Igen.
- Hát... akkor munkára föl, nagyfejű! Amikor beindult ez a Szent Péter-féle üzlet, ment minden, mint a karikacsapás. Alig százegynéhány ember halt meg naponta, és Péter egyedül is gond nélkül el tudta látni őket. De ma már több mint ötmilliárd ember él a Földön! Az ég szerelmére, mikor Isten azt mondta: "Szaporodjatok és sokasodjatok", nem azt mondta: "mint a nyulak"!!! Ekkora népesség mellett óránként tízezren halnak meg! Ez több mint negyedmillió embert tesz ki naponta. Gondolod, hogy Péter mindenkivel személyesen tud találkozni?
- Feltételezem, hogy ez nem megy.
- Pontosan. Így Péter koncesszióba adta a vállakozást. Pillanatnyilag Péter a vezérigazgatója a Péter Csoport részvénytársaságnak. Ő csak ül a vállalati főközpontban és diktálja a szabályokat. Magát a nyilvántartásba vételt a hozzám hasonló alkalmazottak végzik.
Gábriel még egy ideig tanulmányozta a kezében lévő papírokat, majd folytatta:
- Úgy tűnik, hogy a papírjaid rendben vannak. A te szakmai háttereddel zsíros álláshoz fogsz jutni.
- Álláshoz???
- Természetesen. Mégis mit gondoltál, az örökkévalóságig a popsidon csücsülsz és nektárt szürcsölsz? A mennyország egy nagy vállalkozás. Itt bizony igyekezni kell!
Gábriel előhúzott egy három példányban nyomtatott űrlapot, aláíratta Billel, majd kitépte a középső példányt és Billnek adta. - Ezzel menj a huszonhármas számu nyilvántartási központba ahol majd találkozol a foglalkozásvezetőddel. Ábrahámnak hívják.
Bill kérdezni akart valamit, de Gábriel félbeszakította.
- Nem, ő nem az az Ábrahám.
A huszonhármas nyilvántartási központig Billnek tíz mérföldet kellett caplatnia egy sáros csapáson. Ábrahámra alig hat órát kellett várnia.
- A mennyország évszázadokkal le van maradva az adatfeldolgozási infrastruktúra fejlesztésében - magyarázta Ábrahám. - Mint bizonyára észrevetted, mindent papíron végzünk. Csak az újonnan jöttek nyilvántartásba vétele egy hetet vesz igénybe.
- Én három hetet vártam - mondta Bill. Ábrahám mérgesen nézett rá és Bill rájött, hogy hibázott. A bürokratákkal még a Paradicsomban sem ajánlatos vitatkozni.
- Izé.... - mondta Bill - alighanem az a boszniai dolog tartotta föl a fiúkat.
Ábrahám arckifejezésén a harag puszta bosszúsággá halványult.
- Feladatod a Mennyország új adatfeldolgozó központjának a felügyelete lesz. A teremtés óta a legnagyobb számítási eszközt készítjük. Félmillió számítógép, szegmentált optikai hálózatba kötve. A központi kiszolgáló hálozat ezer központi processzor, gigabites adatcsatornával. Teljesen hibatűrő. Teljesen osztott feldolgozás. Nagy mű.
Bill alig leplezte lelkesedését:
- Ez igen! Micsoda feladat! Ez tényleg a mennyország!.
- Épp a kivitelezés vége felé járunk, hamarosan üzembe helyezzük. Szeretnéd most azonnal látni?
- Eltaláltad!
Ábrahám és Bill felszálltak a helyi buszjáratra és elzötyögtek a Mennyország új adatfoldolgozó központjáig. Óriási építményhez értek, amely még a világ legnagyobb focipályájától is százszor nagyobb volt. Mindenféle munkások nyüzsögtek, a tervek alapján optikai kábelek mérföldjeit vonszolva magukkal. Mégis a számítógépek uralták a látómezőt. Félmillió számótógép, pontosan, szépen sorokba rendezve, félmillió...
......... Macintosh ..........
...amelyek mindegyikén Claris szoftver futott! Sehol egy PC! Sehol egy icipici byte-nyi Microsoft kód! A gondolat, hogy az örökkévalóság hátralévő részében olyan programokat használjon, amelyek tönkretételébe fektette földi életének összes energiáját, elviselhetetlen volt Billnek.
- És a PC-k??? - kiáltott fel - Hol van a Windows???? És az Excel???? és a Word????
- Valamit elfelejtettél - mondta Ábraham.
- Mit? - kérdezte Bill durcásan.
- Ez itt a Mennyország...
Egy fiú szerelmet vall egy szőke lánynak:
- Ha hozzám jössz feleségül, a tenyeremen hordozlak majd!
- Miért, autód nincs?!
Jim, a tengerész Anniba szerelmes. Mielőtt újra vízre szállna, elhatározza, hogy az imádottjának az aktját a karjára tetováltatja.
- Hogy néz ki a szerelmed? - kérdi a mester, mielőtt munkához lát.
Jim odaad neki egy fényképet.
- Tessék a fotója.
- Nahát az Anni! - kiált fel a mester. Őt már fejből is le tudom rajzolni.
Hogy hívják Törpilla és Quasimodo szerelem gyerekét?
- ??
- Púpilla
A 18. születésnapom előestéjéntörtént az eset. A szüleimmel laktam, de aznap szórakozni indultak este, így felhívtam a barátnőmet egy romantikus éjszakára. Amint szeretkezés után az ágyban feküdtünk, hallotam, hogy a földszinten csörögni kezd a telefon. Mondtam a barátnőmnek, hogy leviszem őt is a hátamon, de mivel nem akartam lemaradni a hívásról, nem volt időnk felöltözni. Amint a lépcső aljára értünk, hirtelen felgyulladt a lámpa, és vagy 40 ember üvöltötte:
-MEGLEPETÉS!
Ott volt az egész családom, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők, unokatestvérek, és az összes barátom. Én pedig csak álltam ott teljesen meztelenül, hátamon a kétségbeesetten belém kapaszkodó barátnőmmel...
Azóta senki sem akar a családomban meglepetéspartit szervezni...