A hatalmas hóvihar után átmentem a szomszédékhoz, és láttam, hogy a szomszédasszony lapátolja a derékig érő havat.
- Hát te? - kérdeztem.
- A férjemmel feldobtunk egy pénzt, hogy ki dolgozzon itt kint a rettentő hidegben, és ki vigyázzon a kétéves ikerpárunkra bent a jó meleg lakásban.
- Úgy látom, ezúttal elhagyott a szerencséd! - vigasztaltam.
- Á dehogy - válaszolta. - Ugyanis én nyertem...
A srác Westchesterben lakott és az Ithaca College-be járt suliba. Már két éve tervezgeti, hogy randira hív egy lányt (aki szintén Westchesterben lakott és az Ithaca-ba járt), de soha nem volt elég bátorsága. Végül is egy nap összesszedte minden bátorságát, és beszélt a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot, és megbeszéltek egy szombat esti vacsorát. Péntek este a srác a haverjaival elment megünnepelni a dolgot.
Annyit ittak, mintha alkoholtilalom visszatérésére készültek volna fel. Szombaton nagyon rosszul volt, húszpercenként szaladgált a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával késöbb a hányást már törölte a programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akarta lemondani, félt, hogy többször nem lenne bátorsága a lényt meghívni.
Így hát találkoztak a Westchesteri állomáson és bevonatoztak New York-ba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kért, és elviharzott a mellékhelység felé. Ezután az előételt mát megszakítás nélkül végig tudta enni, de a következő fogás közben ismét ki kellett mennie. A desszert alatt ismét késztetést érzett, de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-be rohangálással, így inkább visszatartotta. A dolog pár perc múlva elmúlt, ám ekkor úgy érezte, hogy némi gáznemü anyag készülne távozni belőle. Úgy döntött, hogy szép óvatosan kieregeti ott az asztalnál. Szerencsétlenségére a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett.
Na most szarban vagyok - gondolta (és érezte is). Ahelyett, hogy azonnal kiszaladt volna a WC-re, inkább megkapaszkodott a székben és egy kicsit megemelte magát, hogy minnél kevésbé nehezedjen rá az "ajándék csomagra". Ezt a jóga-pozíciót fenttartotta a desszert végéig, és közben erősen gondolkozott, mit tehetne, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizetett, és távoztak az étteremből. Úgy ment az utcán, mint egy cowboy. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtak el.
- Nem lenne gond, ha beugranék, és megvenném azt a mellényt, amit már a múlt héten kinéztem magamnak? - kérdezte a lányt.
- OK, legalább én is körülnézek egy kicsit - válaszolt a lány.
Szerencsére a férfi osztály balra volt, a női jobbra. Így hát szétváltak. Hősünk felkapta az első mellényt, ami a kezébe akadt, majd rohant a nadrágokhoz. Kiválasztotta a sajátjához leginkább hasonló nadrágot, majd az egész cuccot odaadta az eladónak. Közben az egyik szeme folyamatosan a lányon volt, (aki a bolt másik felében nézelődött), nehogy az észrevegye, hogy nadrágot is vásárolt. Mivel a mellényt nem akarta megvenni összeszorított szájjal (hátha a barátnője tud 15 méterről is szájról olvasni) odaszólt az eladónak:
- Csak a nadrágot.
- Tessék?
- Csak a nadrágot. (Az egyik szem folyamatosan a barátnőn.)
- Ah. OK.
Fizetett, és a lánnyal együtt elindultak az állomásra. Felszálltak a vonatra, és találtak két szabad széket az egyik kocsi közepén. A srác le sem ült, hanem azonnal távozott a mellékhelység felé. A vonat elindult, ő pedig levette a nadrágját és az alsóját. Az egészet egy golyóvá hajtogatta, majd kidobta az ablakon. Ezután megmosakodott, majd kézbevette az áruházban kapott szatyrot. Kinyitotta, és rádöbbent, hogy a szatyorban csak a mellény van.
Önéletrajzokból:
"Bízzon bennem, próbáljon ki!"
"Jó kommunikációs és konfliktusmegoldó készséggel, valamint érzékeny interperszonális "antennákkal" rendelkezem."
"Pozitív válaszukat várom, de ha nem én lennék a szerencsés nyertes, kérem vissza a pályázatom!"
"Kérem írja meg, hogy mi az igazság."
"Célom, hogy az N-N Biztosító Rt. egyik jövőbeli szakembereként utat mutassak, illetve építsek ki a sikerekben gazdag jövő felé. A potenciális ügyfeleinkkel történő üzletkötés során cégem nevében kötök üzletet, amely bizalmat és jövőjét a kezembe helyezte. Meggyőződésem, hogy az a cég, amely alkalmaz mar nem csak egy cég, hanem az én cégem, amelyet nem csak az én munkám gyarapít, hanem a saját jó hírnevem is."
"A honlapon találtam meg a recepciós munkakörbe invitáló felhívást, és gondoltam próba cseresznye."
"Biztos vagyok benne, hogy mostanra már térdig járnak a beküldött pályázatokban, de ezt az egyet olvassák még el, legyenek szívesek. A kettőnk közötti munkakapcsolat mielőbbi létrejöttének egyetlen (!!!!!) akadálya az, hogy ez a tanfolyam ez év .***-án fejeződik be. Abban a reményben búcsúzom Öntől, hogy hamarosan szinte minden nap találkozni fogunk."
"Kommunikatív alkatnak tartom magam. Angolul, németül nem beszélek, de egy gyorstalpaló tanfolyam elvégzésére bármikor vállalkozom."
"Kifejezetten testhezállónak tartom az összetett munkakört, amikor nem kell egy íróasztalhoz leülni, hanem nyüzsögni, intézkedni, megoldani a problémákat."
"Munkahelyi telefon: XXX-XXXX (csak ha nagyon muszáj)"
"Kedves XXXXX! Habár így közel sem élvezhető annyira a fényképem, mintha e-mailen keresztül ment volna át, de remélem ez nem lesz akadálya további "kapcsolatunknak". (egy faxon érkezett önéletrajz)
"1993-ig egy EMBERNÉL voltam titkárnő."
Tisztelt Biztosítótársaság!Ezt a levelet azért írom, mert szeretnék kérésüknek megfelelően bővebb információval szolgálni. A 233. sz. biztosítási kérelem, baleseti űrlap 8. szakaszában a baleset fő okaként azt jelöltem meg, hogy “megpróbáltam egyedül elvégezni a munkát.” Levelükben arra mutattak rá, hogy részletesebb jelentésre van szükségük és én úgy hiszem, a következő beszámoló kielégíti kíváncsiságukat.
Szakmámat tekintve légkondicionáló- és fűtésszerelő vagyok. A baleset napján éppen egy hatemeletes ház tetején dolgoztam egyedül. Amikor befejeztem a munkát, megállapítottam, hogy maradt még vagy 220 kilogrammnyi szerszámom a tetőn. Ahelyett, hogy ezeket a szerszámokat tizenkét lépcsőfordulón keresztül kézben cipeltem volna le, úgy döntöttem, hogy egy hordóban fogom őket leereszteni a tetőről, kötél és csiga segítségével. Miután a földszinten rögzítettem a kötelet, felmentem a tetőre. Kilendítettem a hordót és bepakoltam a szerszámokat. Azután lementem a fölszintre, kioldottam a kötelet, és jó erősen tartottam, hogy a 220 kilónyi szerszám lassú leereszkedését biztosítsam. A baleseti jelentés 11. szakaszában láthatják, hogy testsúlyom 60 kg. Elképzelhetik a meglepetésemet, amikor hirtelen felröppentem a levegőbe és lélekjelenlétemet elvesztve elfelejtettem elengedni a kötelet. Szükségtelen említenem, hogy meglehetősen ijesztő ütemben repültem felfelé az épület fala mentén, neki-neki ütődve annak oldalához. A harmadik emelet magasságában találkoztam össze a lefelé zuhanó hordóval. Ez a magyarázata a repedt koponyámnak és a törött kulcscsontomnak. Csak kevéssé lassultam le, és így folytattam az egyre gyorsuló emelkedésemet és meg sem álltam addig, míg a jobb kezem ujjpercei öt centi mélyen bele nem fúródtak a csigába. Ez alkalommal szerencsére visszanyertem a lélekjelenlétemet és meg tudtam markolni a kötelet a fájdalom ellenére. Ezzel egyidőben a hordó nekicsapódott a földnek, aminek következtében kiesett az alja és a benne lévő szerszámok mind kiszóródtak. Így most már üres volt a hordó – és hadd emlékeztessem Önöket a 11. szakaszban megemlített testsúlyomra – elkezdtem nagy sebességgel lefelé zuhanni az épület fala mentén. A harmadik emelet közelében ismételten összetalálkoztam a hordóval, ami éppen felfelé tartott. Ez a magyarázata mindkét törött bokámnak és a hasadásoknak a lábszáraimon. Amikor nekicsapódtam a hordónak, eléggé lelassultam ahhoz, hogy csak három hátcsigolyám, két bordám törjön el, amikor a fölre érkezvén a szerszámokra estem. Sajnálattal jelentem, hogy amint ott feküdtem a földön nagy fájdalmak közepette, ismét elvesztettem a lélekjelenlétemet és elengedtem a kötelet. Ekkor a hordó hirtelen megindult egyenesen felém, egyre gyorsuló, szédítő sebességggel. A hordó leérkezvén, eltörte a medencecsontomat. Sajnálattal kell közölnöm, itt elvesztettem az eszméletemet, és többre nem emlékszem…Remélem, ez elegendő információ a biztosítótársaságnak. Kérem, fogadják el a fájdalmasan kimerítő magyarázatomat és küldjék a csekket.
Az elvált asszony negyedszer is megházasodik. A
nászéjszakán az új férj megdöbbenve tapasztalja, hogy a nő még szűz.
- Ez hogyan lehetséges? - kérdezi tőle.
- Tudod, az első férjem szűcs volt, és csak simogatott. A 2. cukrász, és csak nyalogatott.
A 3. politikus, és csak ígérgetett!
Két tehén beszélget:
- Hallottál arról az új betegségről, amitől a tehenek megőrülnek? Kergemarha kór vagy mi.
- Igen. Még szerencse, hogy mi pingvinek vagyunk.