-
ViccFaktor »
-
Szerencsés viccek 8. oldal
Volt egy öreg cukrász. Nagyon öreg volt. Aztán
meghalt. Nem lehetett rá mondani, hogy igazán becsületes ember volt. Így hát a pokolra került. Ott találkozik az ördöggel, aki körbevezeti. Cellák, kínzóeszközök és sikolyok mindenütt. Látja az öreg, hogy egy embernek patkolják a talpát az egyik teremben. Kérdi az öreg:
- Miért patkolják szegénynek a talpát?
Ördög:
- Mert lópatkoló volt.
Lát egy másik szerencsétlent az öreg, akit felszögelnek egy asztalra.
Öreg:
- Hát őt meg miért szögelik oda?
Ördög:
- Asztalos volt.
Az öreg elkezd röhögni.
Ördög:
- Min röhögsz öreg?
Öreg:
- Azon, hogy velem nem tudtok mit kezdeni, mert cukrász voltam.
Ördög:
- Dehogynem! A két tojásodat fogjuk felverni habnak!
Két informatikus beszélget:
- Képzeld, tegnap az éjszakai klubban megismerkedtem egy csinos szőke nővel.
- Szerencsés fickó!
- Felhívtam a lakásra, ittunk egy kicsit, átöleltem...
- És aztán, mi volt még?
- Egyszer csak azt mondja: "vetkőztess le!"
- Nahát...
- Levettem a szoknyáját, aztán a bugyiját is, aztán lefektettem a notebook mellé, az asztalra...
- No, csak vettél egy notebookot? Milyen processzorral?
Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
Sziasztok, Zsolti vagyok, és bűntudatom van, mert nem továbbítottam kb.50 milliárd körlevelet, amit olyan emberek küldtek, akik tényleg elhiszik, hogy ha továbbküldik, akkor egy szerencsétlen dél-amerikai gyermek, akinek melle nőtt a homlokára, elég pénzt gyűjthet a műtétjére, még mielőtt a szadista, pénzéhes szülei eladnák egy vándorcirkusznak.
Te tényleg elhiszed, hogy Bill Gates mindenkinek (neked is) 1000 dolcsit fog adni, ha továbbítod a levelét?
Hová süllyedhetünk még? Na nézd csak!!! Ha legördítem ezt az oldalt és kívánok egyet, akkor a Playboy összes cicáját megtöcskölhetem tíz évre visszamenőleg!!! Micsoda baromság.
Lényegében arról van szó, hogy mindenki bekaphatja a bal nagylábujjamat, akinek nincs jobb dolga, mint ostoba láncleveleket továbbítani nekem. Lehet, hogy az éjszaka leple alatt eljön értem a gonosz körlevél-manó és álmomban seggbekúr, csak azért, mert félbeszakítottam egy láncot, amelyet Szent Péter kezdett el Krisztus után 5-ben, és ebbe az országba törpenövésű zarándokokkal érkezett a húsvéti körmenettel. Le van szarva.
Ha már továbbítasz valamit, legalább küldjél valami minimálisan szórakoztatót! Az olyan típusú emileket, mint "küldd ezt tovább a 10 legjobb barátodnak, és akkor ez a nyomorult, szerencsétlen embercsökevény valahogy majd kap két fillért valami mindenható lénytől", na ezeket már kb. 900-szor láttam!!! k***ára nem érdekel.
Mutasd meg, hogy intelligens vagy és gondold végig hogy mihez járulsz hozzá ezekkel a levelekkel. Feltehetőleg a saját népszerűtlenségedhez.
És akkor mit csinálj? Ha olyan levelet kapsz, amely életveszéllyel, vagy szerencsétlenséggel fenyeget most és mindörökké, TÖRÖLD LE. Ha vicces, küldd tovább.
Ne bosszantsd föl az embereket azzal, hogy bűntudatot ébresztesz bennük valami fogatlan botswanai leprás iránt, akit 27 éve odakötöztek egy döglött elefánthoz, és PONT az az öt forint fogja megmenteni, amit akkor kaphat meg, ha továbbküldöd ezt a levelet, de azonnal.
Most pedig küldd tovább ezt a levelet mindenkinek akit ismersz, különben holnap reggelre fogakat növeszt a nadrágod és szétmarcangolja a nemi szervedet.
Egy asszony már régóta vágyott új konyhabútorra, de a férje mindig tiltakozott ellene. Egyszer a feleség vidékre utazott néhány napra az anyjához, és amikor visszajött, csodálkozva látta, hogy a férje megvette az áhított konyhabútort, szépen be is szerelt mindent. Nagyon megörült a kedves meglepetésnek. Aznap délután átjött a szomszéd, megcsodálta az új konyhát és így szólt a feleséghez:
- Szerencse, hogy amikor tűz ütött ki nálatok a múlt héten, csak a konyha égett le.
Augusztus 16.
Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyörű, vibráló zöld szeme van. Azt mondta programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak összejönnénk!
Augusztus 21.
Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó szarvas, s mindez az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a derekamat egy kicsit nyomta a monitor, de amikor a Gyula megmondta, hogy 14 colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, hogy az inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos filccel a hasamra írta: "click here". Remélem, hogy nem valami disznóság.
Szeptember 2.
Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes végignézni egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort. Sajnos ezekben a pillanatokban a Gyula rendszerint lefagy. Engem idegesít.
Október 14.
Ma összeházasodtunk. Eljött a Gyula összes barátja, mind programozó. Ennyi szemüveget csak az OFOTÉRT kirakatában láttam. Kicsit kínos volt, hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet Gyuláról kiderült, hogy nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában volt egy billentyűzet, hamar odakanyarította: Zsül. Így szokta aláírni az emiljeit. A nászéjszakáról a Gyula később úgy nyilatkozott, hogy ez volt az életének a legmámorosabb éjszakája.
Ugyanis végre sikerült interneten keresztül végre bejutnia a Columbia egyetem egyik titkos könyvtárába.
Október 16.
A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Minden nap megmutatja egyenes adásban a műholdképen, hogy milyen az idő Amerikában. Tudtad, hogy most Visconsinban 13 celsius fok van? Hát nem tudtam.
Nagyon izgalmasak a mézeshetek.
November 4.
Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.
November 11.
Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét rám! Vettem egy nagy levegőt és fekete csipke bugyiban egy vízilóbőr korbáccsal a kezemben a képernyő elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet.
Elmosolyodott és még meg is simogatott:
- Na jól van - mondta - megmutatom neked a szado-mazó kislányok piknikje című honlapot!
December 2.
Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény mellett. Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta:
- Kérhetek tőled valami szokatlant?
Boldogan bólintottam, és négy és fél órán keresztül tekertem neki a dinamót.
December 13.
Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül felel neki:
- Igen, szívem!
Január 4.
Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy óriás plakáton láttam, hogy egy nő hátára tetőcserepek vannak festve. Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap alatt egy komplett billentyűzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent. Kontrol, tab, alt, delete, sift stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot és visszaült a saját gépéhez. Betelt nálam a Wincseszter. Ez vért kíván. Betelt nálam a pohár!
Január 5.
Éva barátnőm - a férje szintén kompjuter idióta - kioktatott. Rettenetes gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert, csendben bekapcsolom Gyula számítógépét majd gondosan begépelem: "format C".
Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd mindent elfelejt.
Január 6.
Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép előtt. Az ágyamba dugtam a papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát.
2012. augusztus 4.
12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. Ő nem programozó. Rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a víziló korbácsra. Elhozom őket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte le, s már az előszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula pedig mondja neki:
- Igen, szívem.