-
ViccFaktor »
-
Szerencsés viccek 82. oldal
Apró kis történet fővárosunkból:
Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem köcsög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt elférjen, köcsög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömö mellé ér, üres + nagy gáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az idiótának: letolatott, a busz elé vágott, kiszállt, az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója alatt levő “rejtett” gombbal. Felszállt, elkezdte a “hülye köccsööög,… stb.” dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón két cigó lepattant a buszról, be a bömösbe és pápá! Elvitték a f…kalap autóját. A f…kalap csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadta a kegyelemdöfést:
- Most akkor marad vagy leszáll?
Senki nem mert röhögni, de állítólag minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott.
A virágárus leszólítja a járókelőt:
- Uram, vegyen egy csokor virágot a kedves feleségének!
- Dehogy veszek, nincs nekem feleségem!
- Akkor vegyen egy csokrot a barátnőjének!
- Nincsen barátnőm sem!
- Akkor, uram, ünnepelje meg a szerencséjét két csokor virággal!
Az öreg székely kegyetlenül be van nyomva, mint a rajzszög, s a kocsmából hazafelé baktat a szekéren bóbiskolva. Ezt meglátja a rendőr, s megállítja a fogatot.
- Bátyám, maga olyan részeg, hogy majd lefordul a kocsiról, szerencsétlen ló meg csak megy a feje után, még baleset lesz belőle.
Az öreg székely csak mordul rá egyet!
A rendőr intézkedés gyanánt a következőket mondja:
- Bátyám, látva a jelenleg állapotát, mit szólna ahhoz, ha most elvenném a lovát?
A székely meghúzza a vállát, s közli:
- Mit szólhatnék ? Rendőr vejem még úgysem volt!
Három idős hölgy az öregedés nyavajáiról beszélget.
- Gyakran előfordul velem, hogy állok például a hűtőszekrény előtt, egy adag majonézzel a kezemben, és egysezrűen nem emlékszem, vajon most vettem-e ki onnan, vagy most akarom visszatenni - így az első.
A másik idős nő erre ezt mondja:
- Igen, velem is előfordult már, hogy álltam a lépcső közepén, és képtelen voltam rájönni, vajon felfelé, vagy lefelé indultam el.
A harmadik gyorsan mondja:
- Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. Ezt le is kopogom... Nahát! Ti is hallottátok? Biztos a postás az, megyek, és megnézem mit akar.
- Ma nagy szerencséje van, mama, - mondja a biciklis fiatalember egy idős néninek, akit éppen elütött.
- Szerencsém? Hát ebben meg mi a szerencse?
- Általában úthengert szoktam vezetni.
Hitler, Himmler, Göring és Göbbels beszélgetnek egy étteremben. Szóba kerül, hogy a macska nem eszi meg a mustárt. Erre Hitlernek felcsillan a szeme. Elrendeli, hogy ha valaki meg tudja etetni a macskával a mustárt, azt kitünteti.
Himmler rendel két borjúszeletet. Közéjük keni a mustárt, majd behívja a macskát. A macska eszi a borjúszeletet, de mire a mustárhoz ér, prüszkölve elmenekül.
Göring rendel egy tányér mustárt. Fogja a macskát, veri a fejét a mustárba, még korbácsolja is, de a szerencsétlen állat csak nem hajlandó megenni.
Göbbels az ölébe veszi a macskát, simogatja, majd a másik kezével felemeli a farkát, és a popsijára csap egy adag mustárt. Szegény macska forog körbe-körbe, keservesen nyávog, és próbálja lenyalni a hátsójáról az égető pépet. Göbbels odaszól a többieknek:
- Látják, uraim! Nem félrevezetve, nem kényszerítve, de dalolva, táncolva önként eszi.