Személyi

A rendőr megállítja a szőke nőt:
- Jogosítványt, forgalmit, személyit kérek!
- Mi az a személyi? - kérdezi a szőke nő.
- Az egy olyan kis tárgy, hogyha kinyitja, akkor ott látja benne a saját képét.
Keresgél a szőke nő a retiküljében, talál egy tükröt, belenéz, és látja benne magát, odaadja a rendőrnek. Nézi a rendőr, és megszólal:
- Jaj, hát miért nem azzal kezdte, hogy kolléga?

Hogyan neveljük a szomszédunkat?

Vannak élőlények, amelyek kifejezetten a mi bosszantásunkra
jöttek a világra. Ilyen például a szúnyog és a szomszéd. A két
élőlény között az a különbség, hogy a szúnyogot könnyebben
agyon lehet csapni.
A szomszédot arról lehet felismerni, hogy a szomszédunkban lakik. Ha elköltözik, akkor már nem szomszéd, hanem ugyanolyan normális ember, mint a többi hülye, akik körülöttünk lökdösődnek a világban.
A szomszéd neveléséhez nagyon kevesen értenek. A szomszéd nevelését a legtöbben a "kihívom a rendőrséget, te állat, ha nem hagyod abba!" nevezetű pedagógiai módszerrel kezdik, és a baleseti sebészeten végzik.
Pedagógiai szempontból a szomszéd olyan, mint a szúnyogállat: nem lehet szóbeli meggyőzéssel átnevelni.
Tegyük fel, szomszédunkat udvariasan megállítjuk az utcán. Először megkérdezzük, hogy hogy tetszik lenni, mert mi finom emberek vagyunk, nem olyan baromállat, mint ez az éjszakai bölény. Aztán szépen megkérjük, hogy este tíz óra után, ha lehetséges, halkabban ordítson, mert lehet, hogy a környéken valaki aludni akar. Erre ő felháborodik és azt üvölti, hogy ő sohasem ordít. Egyébként is kikéri magának azt a pimaszságot, amellyel beleszólunk a családi magánéletébe.
Ezek után, ha a betonrepesztő televíziózgatására célozgatunk, akkor ez a bőrpatkány kijelenti, hogy nincs is tévéje. A tetőantennát csak azért rakta fel, hogy arra szálljanak a fecskék, ha jönnek Afrikából. Merthogy állatbarát. Szerintünk is, de barát nélkül.
A szomszéd átnevelésének egyetlen hatásos módszere van: a saját fegyverével kell legyőzni. Mi is ezt csináltuk. Este családtagjaimmal kinyitottuk az ablakokat és a következő felszólító mondatokat üvöltöttük egymásnak:
1. Már megint nem mostad el a poharat magad után te átkozott!
2. Megöllek!
3. Én öllek meg téged!
4. Az anyád inkább egy borjút szült volna!
5. A te anyád!
6. A te anyád!
És folytattuk ezzel a színes magyar szókészlettel hajnalig. Amikor berekedtünk, felhangosítottuk a televíziót olyan hangerőre, hogy földrengést jeleztek Nagykanizsán.
Mondhatom, ez jó kis lecke volt a mi üvöltő denevérünk számára! Most aztán megtapasztalhatta, hogy mi az, ha valakinek a szomszédja elmebeteg! Pedagógiai zsenialitásom, mint mindig, most is győzött! Másnap este a szomszédunknak a hangját se hallottuk! És azóta is csendesek az éjszakák itt az elmegyógyintézetben...

Egy téli történet egy szőkéről

A szőke csaj megy a városban kocsival. Elér a piroshoz. Kiszáll, odarohan az előtte álló teherautóhoz, és bekopog az ablakon.
- Szia, Kata vagyok, és azt akarom mondani, hogy potyog a rakományod.
A sofőr felhúzza az ablakot és megy tovább. Következő pirosnál a szöszi megint odafut, és bekopog. A sofőr most már ingerültebben húzza le az ablakot.
- Szia, Kata vagyok, és azt akarom mondani hogy potyog a rakományod.
Oda se neki! A sofőr megy tovább. Elérnek a 3. piroshoz, megállnak, a szöszi újra rohan és bekopog.
- Szia, Kata vagyok, és azt akarom...
- Szia, én meg Laci vagyok, és az utat sózom, vazze!

Címkék