-
ViccFaktor »
-
Szomszéd viccek 111. oldal
Maris néni öngyilkos akar lenni, hát átmegy a szomszédba a Julis nénihez, és megkérdezi:
- Te Julis, mi a leghatásosabb öngyilkosság?
- A multkor olvastam egy újságban, hogy valaki szíven szúrta magát, és azonnal meghalt. Ez biztos jó módszer.
- Na jó, de hol van a szívem?
- Hát azt én nem tudom, kérdezd meg a doktort.
Maris néni elmegy a dokihoz, aki azt válaszolja neki.
- Ejnye Maris néni, hát még ezt sem tudja, hát a melle alatt.
Másnap megjelenik a helyi újságban:
"Maris néni sikertelen öngyilkosságot követett el, combon szúrta magát."
A gyermekkori emlékek olyanok, amiket az embernek az egész
életen át magával kell cipelnie.
(Hans, 6 éves)
Manapság sokkal könnyebb nőnek lenni. Régen máglyán égették el őket.
(Benedict, 5 éves)
A férj az tulajdonképpen hasonló dolog mint az apa, csak
kicsit többe kerül.
(Nelly, 5 éves)
Apukámnak vidékre kellett költöznie, ezért nekem lett egy új
apukám, aki itt marad a városban.
(Selma, 7 éves)
A szememet apukámtól örököltem, a hajamat pedig anyukámtól. A téli dzsekimet pedig a szomszédtól.
(Sylvia, 7 éves)
A testvérét az ember utálja is meg imádja is. A testvér az egy
olyan iszonyú kedves s..fej.
(Filip, 7 éves)
Az ember a családjának mindig elmondhatja amit gondol, és soha nem kell attól félnie, hogy valaki ugyanazt gondolja.
(Eva, 6 éves)
Ha mindenki időben hazaér, családi vacsora van. Ha nem,
legtöbbször csak zacskós leves.
(Gustav, 6 éves)
Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz
nevelést kap, jó fej.
(Tony, 6 éves)
A fiúk máshogy játszanak mint a lányok. A fiúk állandóan
csiklandozni akarnak. A lányok többet beszélgetnek, de az nem
annyira érdekes.
(Matilda, 6 éves)
A fiúk nagyszájúbban születnek, mint a lányok. A fiúk
belsejében nagy ordítás lakik, aminek ki kell szabadulnia. A
lányok belsejében kis dolgok vannak, nekik elég ha kicsit
nevetnek és futkároznak.
(Sofie, 8 éves)
A nagyon okos nők voltak biztos azok, akik elkezdték
támogatni, hogy nem mennek férjhez.
(Elin, 8 éves)
A barátnőimmel mindenről lehet beszélni. A fiúkkal is, de az
nehezebb, mert a szavak között annyi vihogás van.
(Sofie, 6 éves)
Akkor megy férjhez az ember, amikor másvalakit jobban szeret
önmagánál. Szerintem ez nem lehet túl könnyű.
(Ellen, 7 éves)
Az együttélés és a házasság majdnem ugyanaz, kivéve hogy az egyik önkéntes, a másik meg kötelező.
(Siri, 7 éves)
... És akkor a pap megkérdezi, akarod-e házastársadul azt, aki
melletted áll, vagy valaki mást. Általában nem áll ott senki
más, ezért azt válaszoljuk: akarom.
(Emil, 7 éves)
Furcsa, hogy az ember milyen keveset ér el, ha nem is próbálkozik.
(Pauline, 8 éves)
A képzelet és a valóság közt nincs is semmi különbség.
Legalábbis képzeletben nincs. Csak a valóságban.
(Martin, 9 éves)
A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A
szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincsen semmijük.
(Ingrid, 9 éves)
Ha a tanárok is eljárnának dolgozni, a gyerekeknek nem lenne
hova menniük.
(Hanna, 7 éves)
Nagykoromban rendőr leszek, és mindenkit fejbe ütök a
gumibotommal, főleg az öreg, savanyú néniket, akik kiabálnak,
ha focizunk.
(Henning, 7 éves)
Az angyal az általában női foglalkozás.
(Louise, 7 éves)
Néha a miniszterelnök elutazik, és olyankor az országot
autópilótával lehet irányítani.
(Odd, 6 éves)
A húsvéti fánk az egy hamburger, aminek a belsejében nyúlós
töltelék van, és a tetején liszt. Ezt akkor esszük, amikor
böjtölünk, és nem lehet rendes ételt enni.
(Lydia, 7 éves)
Régen a férfiak nem tudták, hogyan lesznek a gyerekek es
honnan jönnek. Apák napján azt ünnepeljük, hogy végre
megértették ezt a dolgot.
(Nina, 7 éves)
Az USA-ban már rengeteg embert felküldtek a Holdra. Meg többet is fel kéne küldeni, talán mindet.
(Moa, 6 éves)
A mennyország is külföldön van. Ha rosszul viselkedünk, nem
jutunk a mennyországba. De nem is baj, én jobban szeretek otthon lenni.
(Nina, 7 éves)
Lehet, hogy az Isten nő. Lehet, hogy egy felhő a szoknyája.
(Karoline, 8 éves)
Több mint egy éve kivették a vakbelemet, gondoltam elmesélem miként is történt.
Egy borús szombati délelött kezdődött az egész, ugyanis nekiálltam telehányni a lakás minden erre alkalmas berendezését. Állandó jelleggel tömtem magamba a gyógyszereket, de pár perc múlva viszontláttam őket... Este új jelenségre lettem figyelmes, elkezdett fájni a jobb oldalam, és nem tudtam aludni a fájdalomtól. Másnap bevittek az ügyeletre.
Szépen becsoszogtam, és egy szabadnapos csiga tempójában felugrottam a vizsgálóasztalra. Na, az orvos nekiáált tapogatni, én meg üvölteni. Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára, mert mégegyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél, erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. Üvöltök. Vakbél. Be kell feküdnöm. Mondom végre. Feküdni. Délután kettőkor műtenek. Mondom jó.
Befekszem. Lefekszem. Jön egy nővér, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót. Mondom, hogy a fenébe ne, de injekciót. Hozza. Szúr. Elmúlik a fájdalom. Tudok aludni. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Papírok. Hány kiló. Mondom másfelet biztos. De tényleg. Hány éves. Anyja neve. Két példányban. Aláírom. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Altatóorvos. Kérdések. Hány kiló. Anyja neve. Allergia. Betegségek. Válaszolok. Két példanyban. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Rokonok. Hozták a cuccom. Lepakolnak. Beszélgetünk. Elmennek. Alszom.
Rázzák a vállam. Sebész. Ő fog műteni. Viccelődik. Viccelődöm. Kérdez. Válaszolok. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Később lesz a műtét. Nem jött meg az összes medikus, kérdezem. Nevet. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Fussak WC-re. Miért? Most műtik. De jó. Futok. Negyed óra. Visszafutok. Negyed óra. Vetkőzzek. Injekció. Feküdjek fel az asztalra. Szúr. Kibírom. Betakar semmivel. Elmegy. Fázom. Reszketek. Nem tudok aludni. Bámulom a plafont. Egy pók. Már nem él. Együttérzek vele.
Jönnek. Bíztatnak. Ugorjak át a műtőasztalra. Mondom jó. Átkúszok. Mosolyognak. Én nem. Lekötnek. Kérdem féltek, hogy elszaladok? Nem válaszolnak. Altatnak. Jön a sebész. Még mindig viccelődik. Ez a századik műtét, egyszer már sikerülnie kell. Nevet. Jó neki. Kezd elmosódni a valóság. Kapok valami drogot. Alszom. Végre.
Felébredek. Beszéltem álmomban? Infúzió. Folyik ezerrel. Halvány emlékek. Alszom.
Reggel ébredek. Infúzió sehol. Reggeli? Nincs. Talán lesz ebéd.
Ebéd? Nincs majd vacsora.
Vacsora? Három szem keksz. Gyorsan befalom. Kinyalom a tányért. Morzsákra vadászom. A rohadt hangya. Engeded el! Korgó gyomorral alszom el.
Reggel van. Korán reggel. Egy nővér hoz valamit. Valami olajféle. Nincs jó szaga. Meg sem kóstolom. Előbb konzultálok az orvossal. Jön a vizit. Széklete van? Nincs, miből? Akkor ricinus. Ez itt? Az. Kérdem a dokit. Reggeli elött vagy után. Elötte. Jó. Felhajtom. Rossz íze van. Romlott méz cukor nélkül. A vizit mosolyog. Valamit tudnak, amit én még nem. Hatás? Egyelőre semmi. Jön a reggeli. 5 szem keksz. Hatás semmi. Fél óra. Jönnek a gázok. Talán a hímnuszt is el tudnám fingani, ha lenne hozzá kedvem. Jól érzem magam. A szobatársak nem. Jönnek a gázok. Opssssz... Ez nem gáz volt... futás.
Pár perc alatt kipattanok az ágyból. Rohanok a WC felé, útközben több lajhár és két csiga előz meg. Egyik kezem a jobb oldalamon, hogy ki ne follyanak a beleim. A másik kezem a seggemen, hogy ki ne follyon a... Úristen! Nehogy foglalt legyen a WC... akkor végem. Úristen! Hol a WC? Kérdezek. Folyosó végén balra, jobbra, egyenesen, balra, balra. Hűha, odaérek? Talán. Elértem. A folyosó végét. Esküdözök. Ki, mikor, miért igyon naponta öt liter ricinust. Odaérek. Benyitok. Szabad. Huuuuu... Ráülök. Ami a csövön kifér. Jön. Jön. Jön. Áprilistól a mozikban. Nem hagyja abba. Jön. Elég legyen már! Jön. Jóóó! Elállt. Fordulok jobbra. Semmi. Balra. Semmi. Hátra. Semmi. Az ajtó. Semmi. Plafon. Semmi. Utolsó esély. Szomszéd fülke. Semmi. HOL A WC PAPÍR? Nincs. Mi legyen? Az egész WC tele van. A fél seggem is. Kikémlelek. Senki. Akció! Lehúzom a WC-t. Letolt gatyával elevickélek a vizcsaphoz. Feltelepszem a mosdókagylóra. Lemosom, amit le kell. Most ne nyisson be senki. Sikerül félig meddig.
Szépen visszasétalok az ágyamba. Gondolom én. Félúton érzek valamit. Ne. Futás vissza. Útközben kérek WC papírt. Majd hozzák. Jólvan, mondom. Visszaülök. Jön. Jön. Abbamarad. Várok a papírra. Ráérek. Várok. Senki nem jön. Ismét csap. Lemosom. Sétálok vissza. Elérek az ágyamig. Visszafekszem.
Hozzák az ebédet. tíz szem keksz. Vacsora. Diétás. Öt szem keksz. Időnként versenyfutás a WC-re. Járókeretes bácsikák gyaláznak le. Hát igen. A technika. Papír nincs. Viszek zsepit. Rutinos versenyző vagyok. De még nem kell bedőlnöm ha kanyarodok.
Reggel vizit. Széklet van? Hajajjjj, sok is. Biztos? Biztos. De itt egy kis ricinus... NEM! Mosolyognak. Már értem.
Végre van időm szemlélődni a szobában. Betegtársak. Sorstársak. Csak én vagyok vakbéllel. Vicceket mesélnek. Röhögnek. Eltorzul arccal mosolygok. Közben a cérnák éppen megbeszélést tartanak, hogy kitartasanak-e.
Ebéd. Pár szem keksz. Vacsora. Valamilyen pép. Ránézésre bedarált kartonpapír két órán át főzve. Az íze egybevág a kinézetével. Azt mondják burgonyapüré. Ezek még nem láttak burgonyát. A püré sem. Ezek után legyen széklete az embernek.
Reggel kötéscsere. Gyönyörködöm a sebben. Az orvos is. A fájdalom is. Azt mondja szépen gyógyul. Mondom jó. Ebben maradunk. Mikor mehetek haza? Hamarosan. Jó. Good. Gut. Yee. Yeep.
A következő megtörtént eset a suliban történt:
Az egyik osztálytársam minden nap három szendvicset hoz magával. Ő maga készíti őket, olyan is. A kenyér egyik fele két milliméter, a másik másfél centi széles, közte vékonynak korántsem nevezhető felvágott- és paprikaszeletekkel.
Nos, egy ilyen szendvicsből származó falatot nyelt félre hősünk, aki ezek után annyira elkezdett köhögni meg fuldokolni, hogy megijedtünk, valami nagy baj lesz.
Vagy fél percen keresztül szenvedett, ami elég hosszú idő volt ahhoz, hogy a szomszéd teremben lévő tanáriból éppen úgy érjen át valaki, hogy már csak a cigányútra tévedt falat kukába repülését láthassa.
Hősünk eddigi magatartása nem vívott ki osztatlan sikert, így az előző esemény is egy undorító "diákcsínynek" tűnt a tanár szemében, aki nem is habozott elkérni az illető ellenőrzőjét.
Egy hétig találgattuk, hogy mi lesz a beírás szövege, mígnem visszakerült tulajdonosához az ellenőrző, a következő beírással:
"Tisztelt Szülők!
Gyermekük emésztőnedvét nem rendeltetésszerűen használta, ezért szaktanári figyelmeztetésben részesítem."
Azóta szállóige ez köreinkben.
Egy asszony dicsekszik a szomszédjénak az egyetemista fiával:
- Az én fiamnak olyan okos, hogy ahányszor levelet kapunk tőle, mindig elő kell vennünk a szótárt.
- Jó maguknak! Ha az én fiamtól levelet kapunk, mindig el kell mennünk a bankba.
Nagyné feljelenti a szomszédját, Kovácsot, amiért több alkalommal is tehénnek nevezte őt. Kovácsot a bíróság el is ítéli becsületsértésért és megbírságolják. A férfi így szól a bíróhoz:
- Ez azt jelenti, bíró úr, hogy többet nem szólíthatom Nagynét tehénnek?
- Pontosan – feleli a bíró.
- De egy tehenet szólíthatok Nagynének, ugye?
- Azt megteheti.
Kovács rávigyorog az asszonyra:
- Akkor viszontlátásra, Nagyné!